Te + Én

Ezeket a dolgokat fogadjuk meg, ha túlságosan stresszelünk az első randevú előtt

Először persze nagyon örülünk, amikor a kiszemeltünk végre elhív minket vacsorázni, ám aztán elfog minket a félelem, és amikor egyre közelebb és közelebb kerülünk a randi órájához, már nem is tudjuk, hogy menni akarunk-e, és egyáltalán miért mondtunk igent. A stressz és a túlzott izgulás elronthatja az egész esténket, így jobb megfogadni pár tanácsot, hogy nyugodtan és felszabadultan induljunk el otthonról jövendőbeli szerelmünkhöz.

Válasszunk más programot a vacsora helyett

A legtöbben első randevúra biztos, hogy étterembe mennek vacsorázni, hiszen a romantikus hangulat adott, miközben beszélgetni is lehet. Pedig ha jobban belegondolunk, akkor teljesen olyan érzés az ilyen vacsorákon részt venni, mintha állásinterjún ülnénk. Egymással szemben ülünk valakivel, és rengeteg kérdést zúdítunk rá az életével, terveivel kapcsolatban, ráadásul közben még jobban elkezdünk izgulni, hogy vajon biztosan jók-e a válaszaink. A beülős programokat tehát jobb elkerülni az első találkozáskor, így érdemes olyan programot választani, amiről később is tudunk beszélgetni, de közelebb is hoz minket.

unsplash.com/Wiktor Karkocha

unsplash.com/Wiktor Karkocha

Ne beszéljünk a randiról minden ismerősünknek

Szakemberek azt mondják, hogy ha egy randi előtt túl sok ember tanácsát kérjük ki, az össze fog minket zavarni, és a találkára sokkal feszültebben fogunk megérkezni. Ehelyett válasszunk ki egy vagy maximum két embert, akik valóban közel állnak hozzánk és ismernek minket, így nem esünk abba a hibába, hogy egyszerre túl sok információt kapunk. Természetesen nem kell semmit kőbe vésni, amit mások tanácsolnak nekünk, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a dolog úgy fog elsülni, ahogy azt szeretteink megjósolták.

Ne legyen rajtunk nyomás

Egyesek szerint azért izgulunk rettentően az első találkozás előtt, mert benne van a pakliban, hogy talán azzal az emberrel fogjuk leélni az életünket, ezzel pedig óriási súlyt helyezünk nemcsak a saját, de a partnerünk vállára is. Elsősorban ne gondoljunk mindent túl, haladjunk pici lépésekben, nem kell semmit elsietni. Az első lépés a találkozó, ami vagy jól sikerül, vagy nem. Nem történik semmi tragédia, ha az a bizonyos ember nem lesz életünk szerelme. Másrészt fogadjuk el, hogy ezek a félelmeink normálisak, és valószínűleg szinte mindenki átmegy rajtuk.