Te + Én

Szabad szimatolni a saját gyerekünk után?

Nemcsak nekünk, felnőtteknek, de a gyerekeknek is megvannak a maguk jogai. Ám szülőként nagyon nehéz egyértelmű határt húzni: a gyermekünk telefonja, levelei ugyanúgy tiszteletet érdemelnek, mint magántitkok, vagy anyaként jogunk van bármibe belenézni?

Anyaként megszokjuk, hogy a gyerekünkért mi felelünk: etetjük, itatjuk, öltöztetjük, ha már iskolás, segítünk neki táskát pakolni, leckét írni, természetes, hogy az órai levelezések vagy a baráti üzenetek is elénk kerülnek, a gyerekünk akár maga meg is mutatja, vagy a segítségünket kéri a válasz megírásában. Tényleg mindenről tudunk, ami a gyerekünkkel történik. Aztán ahogy nagyobbá válik, saját telefont kap, e-mailezik, és a kortársi kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, titkolózni kezd. Kiskamaszként nem veszi jó néven, ha kéretlenül belenézünk a telefonjába vagy a levelezésébe. Mit tehetünk ilyenkor szülőként? Titokban olvasgatjuk át ezeket? Vagy úgy sem? Mikor van rá szükség, hogy közbeavatkozzunk, mert internetes zaklatás áldozatává válik, vagy rosszakarók keringenek körülötte? Meddig tart a bizalom, és egyáltalán, kibe vetjük: a gyerekünkbe, a barátaiba, az őt körülvevő világba?

Fotó: iStock.com/alexisdc

Fotó: iStock.com/alexisdc

Minden anya más álláspontot képvisel ebben a kérdésben. Van, aki csak akkor nézi meg a gyereke magánlevelezését, amikor bajt érez, mások rutinszerűen futják át minden egyes üzenetét, mondván az a dolguk, hogy vigyázzanak a gyerekükre. Ez utóbbi csapatba tartozik egész nyíltan Angela Hampton, aki egy internetes lapban  fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban, és azt is elmesélte, mit talált.

„Életem legjobb döntése”

Angela így jellemzi legutóbbi leselkedését. Úgy határozott, hogy a gyerekei nem kapnak nagyobb magánszférát, mint amekkorát ő maga kapott még gyerekként a szüleitől. Az már egy másik kérdés, hogy az okoseszközök és az internet világában százféle módon lehet egymásnak üzenetet, képet küldeni. Angela úgy vélekedik, hogy ha neki nem jutott saját telefon annak idején a szobájába, akkor a gyereke sem cipelhet magával felügyelet nélkül egyet. Ha nem tudja, miről értekezik a gyereke másokkal, akkor abban sem tud neki segíteni, hogy eldöntse, mi jó és mi rossz. Ráadásul nem is ismerné úgy a gyerekét, ahogy most ismeri, miközben elolvassa, milyen üzeneteket, videókat, képeket oszt meg másokkal. Angela úgy fogalmazott, többet tud a saját gyerekéről, de még mások gyerekeiről is, mint azok szülei. Ezt pedig cseppet sem szégyelli. Pedig ezen a ponton komoly kérdés merül fel.

Fotó: iStock.com/Anatoliy Sizov

Fotó: iStock.com/Anatoliy Sizov

Kit van jogunk ellenőrizni?

Azáltal, hogy Angela beleolvas gyerekének másokkal folytatott csevegésébe, nemcsak a gyereke magántitkaiba nyer bepillantást, de azokéiba is, akikkel lánya a neten tartja a kapcsolatot. S még ha azon az oldalon állunk is, hogy egy anyának joga van mindent tudnia a gyerekéről, akkor is adódik a kérdés, hogy mások privát beszélgetéséhez, magántermészetű mondanivalójához mi köze van? S mit tehet, ha azt olvassa, hogy lányának egy barátnője komoly titkokat hallgat el saját szülei elől? Cselekedhet? Hol húzódik a magánélet sérthetetlenségének határa?

Fontos információk

Angela teljes mellszélességgel kiáll saját viselkedésének életszerűsége mellett, és azt is elárulja gyerekének, hogy kémkedik utána. Azt mondja, így tudta meg, hogy lánya barátai miféle problémákkal küzdenek: egyikük sportol, de mostanában nem eszik ebédet, mert vékonyabb szeretne lenni, míg egy másiktól meztelen képeket kért egy idegen, egy harmadik pedig, aki humoros gyerkőc, szenved az iskolai zaklatásoktól. Angela szerint így lehet rájönni arra, miért depressziósak a tinik, hiszen egyébként nem tudnánk meg, mi zajlik belső világukban, és miféle veszélyekkel néznek szembe az online tér szabályozatlansága miatt. Persze gyermeke nem örül ennek, szóvá is szokta tenni, sőt, veszekszenek is a kémkedés miatt, de Angela érve erre az, hogy ő sem csinálja ezt szívesen. Azt mondja, unalmas és időrabló tevékenység, sőt, megalázó is, de úgy érzi, még mindig ez a kisebb rossz, mert legalább ismeri a saját gyerekét.