Te + Én

Ezért olyan fontos az anyai nagymama a gyerek életében

A legtöbbünk őriz emlékeket saját nagyszüleiről, a náluk töltött szünidőkről, a nevetésről, a gondoskodásról, a biztonságról, a nagyi sütijéről. Saját gyerekünk is kialakítja a nagyszülőkről a saját véleményét, az emlékek rögzülnek, és nagyon fontos, hogy ezek a lehető legjobbak legyenek.

Automatikusan senkiből sem válik jó nagyszülő csupán attól, mert a gyermekének vagy annak párjának kisbabája születik. A nagymamaság vérrokonság is, de leginkább a szívben születik meg. Ha ez megvan, akkor öröm segíteni a kicsi körül, tehermentesíteni a szülőket, hogy könnyebben neveljék a gyerekeiket, felszabadultabbak, pihentebbek legyenek. Nagyon nagy szükség van minden családban a nagyszülőkre, hiszen ez egy többszereplős munka, egy egész család feladata, azonkívül lehetőség a példamutatásra, a szeretet megtöbbszörözésére, saját, szülőként elkövetett hibáink kijavítására, az összetartozás, a múlt, jelen és jövő egységének megélésére. Az apuka szülei épp annyit tudnak segíteni, mint az anyukáé, de a tudósok szerint van valami különleges, amit az anyai nagyszülők adhatnak unokáiknak a szereteten, törődésen és figyelmen kívül.

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Genetikai háttér

Az öröklődés során a nagyszülők nagyon leegyszerűsítve a DNS 25 százalékával járulnak hozzá a kis csemete létrejöttéhez. Ám kiderült, hogy az anyai nagymamák a többiekénél kicsit magasabb arányban befolyásolják a baba génkészletét. Ez a szoros kötelék lehet a felelős azért is, amiért a lányos nagymamák nagyobb szerepet vállalnak a kicsi körül, többet vannak jelen az életében, több felelősséget vállalnak magukra. Másrészt persze ennek az az oka, hogy az újdonsült anyuka saját édesanyjától kér több segítséget, támogatást, és a pszichológiai kötődés is nagyon erős.

Amikor egy nagyinak unokája születik, genetikai állományának 31 százalékát adja tovább fia lányának, de csak 23 százalékát a fia fiának. A természeténél fogva minden élőlény azzal az utóddal, unokával érez közelebbi rokonságot, aki genetikailag is a legközelebb áll hozzá. Az apai nagymamától származó kromoszómák variációja miatt a lányunoka DNS-ében több a közös a nagymama DNS-ével, mint a fiúunokának. Ezért is lehet szorosabb a viszonya a nagyinak a lányunokájával, mint a fiúval.

Az apa kiléte

Egy másik elmélet szerint az apai nagyszülők azért kötődnek kicsit kevésbé az unokájukhoz, mert az édesanya kiléte teljesen bizonyos, míg az apáé egy picit mindig kérdéses – legalábbis evolúciós szempontból. A családok férfitagjai néha úgy érezhetik, attól félhetnek, hogy nem is tőlük van a gyerek, és így az unoka sem. Ezért lehet, hogy amióta világ a világ, az anyai nagymama kötődése erősebb az apainál. Legalábbis elméletben. Az igazság viszont az, hogy nagyon sok esetben az apai nagyszülők is legalább annyira lelkesek, gondoskodók, genetikai háttér ide vagy oda. Miközben egyértelmű, hogy génjeink befolyásolnak minket, a szívben születő szeretet ugyanilyen megkérdőjelezhetetlen.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Generációt ugró gének

Eszerint az elmélet szerint, amely a chilei regényíró, Alejandro Jodorowsky nevéhez fűződik, a négy nagyszülő közül az anyai nagyihoz kötődünk leginkább, mivel a gének az öröklődés során „ugranak egy generációt”, és a nagyszülőktől közvetlenül az unokához kerülnek – ez az oka annak, hogy nagyon sokan hasonlítanak egyértelműen inkább az anyai nagymamájukra, mint a saját szüleikre. Jodorowsky abban is hisz, hogy a biológiai rendszeren túl az anyák és lányaik között szorosabb az érzelmi kapcsolat, a kötődés, és ez megy végig a generációkon.