Te + Én

Amit csak szeretnél, édesem! – miért kell határokat felállítanunk a (pár)kapcsolatainkban

Az ember társas lény, kapcsolataink életünk és boldogságunk alapját képezik. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy ezért mindent meg kell tennünk és fel kell áldoznunka szeretteinkért, pedig egészséges határokra minden kapcsolatban szükségünk van.

Szeretjük, ha kedvelnek minket. Márpedig könnyű megszerezni mások szimpátiáját, ha teljesítjük a kívánságaikat: akkor menjünk moziba, rendeljünk egy üveg vörös bort, vagy majd megcsinálom én a prezentáció rád eső részét is, ha úgy szeretnéd. Ha egyszer belekerültünk a szívességteljesítő szerepbe, nehéz kitörni belőle, pedig nagyobb problémáink is származhatnak abból, ha mások vágyait örökké a sajátjaink elé helyezzük, mint hogy pár felesleges túlórát gyűjtünk be. (Na nem mintha a munka okozta kiégés olyan kis probléma lenne!)

A szerelem vak

Az igazán komoly gond akkor kezdődik, ha a párkapcsolatunkban sem vagyunk képesek határokat felállítani. A szerelem első időszakában szeretnénk a legjobb oldalunkat mutatni, mindenben megfelelni új párunknak, hogy biztosan mellettünk maradjon. Emiatt viszont belemehetünk olyan dolgokba, amik ellenkeznek az értékeinkkel, elveinkkel, vagy egyszerűen csak nagyon kényelmetlenek számunka. Ráadásul jellemzően az a férfi, aki ilyenekbe rendszeresen belecsalogat minket, cserébe nem mutat ugyanilyen odaadást az irányunkba, sőt. Addig próbál majd kizsákmányolni minket lelkileg, testileg, ameddig hagyjuk neki. Ha ellenkezünk és meghúzzuk a határainkat, talán elhagy, de akkor jobb is lesz nélküle.

Fotó: iStock.com/Ivanko_Brnjakovic

Fotó: iStock.com/Ivanko_Brnjakovic

A határaink mi magunk vagyunk

Az, hogy hol húzzuk meg az egészséges határainkat, a személyiségünktől függ. Azonban az, hogy egyáltalán meghúzzuk-e őket, már az önértékelésünkről árulkodik. Ha szeretjük és tiszteljük magunkat, akkor a határaink szilárdak lesznek – és ez fordítva is így van: az önbizalmunkat építhetjük azáltal, hogy megtanulunk nemet mondani. A legfantasztikusabb az egészben pedig az, amikor rájövünk: nem veszítjük el mások szeretetét, csak mert határokat állítottunk, hanem éppen megszerezzük ezzel a tiszteletüket.

Nemet mondani bátorságra vall: ha legközelebb rosszul érezzük magunkat egy helyzetben, más a véleményünk, mint a többségnek, vagy szívességet kérnek tőlünk, ami nagyon nincs az ínyünkre, ne válasszuk a kényelmesebb utat, miszerint hallgatunk és bólogatunk. Merjünk felállni és felemelni a hangunkat, vagy épp sarkon fordulni és elmenni, amikor mindenki más marad! Lehet, hogy ez abban a pillanatban szörnyű stresszt jelent, de legalább este tükörbe tudunk majd nézni tudva, hogy hitelesek maradtunk.

A határok felállítása nem azt jelenti, hogy barátságtalanok, bunkók vagy önzők vagyunk a kapcsolatainkban. Nemet mondani azt jelenti, hogy felismerjük: a feladat meghaladja az erőnket, az elveinket. Lehet ezt kedvesen és együttérzően is megtenni, illetve lehet útba is igazítani a másikat, ki az, akihez segítségért fordulhat.

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

Szerelem és szeretet

Míg a szerelem irreális és intenzív mivoltát már emlegettük, ne feledkezzünk meg a mély, érett szeretetről sem. Eric Fromm szerint a valódi szeretet nem érzelem, hanem cselekvés: az, hogy aktívan törekszünk arra, hogy a másik boldog legyen, míg ő ugyanezt teszi értünk. Ehhez ismernünk kell a másikat, mi teszi őt valóban boldoggá. Különösen figyelnünk kell erre gyermekeink esetében: bár lehet, hogy ők azt gondolják, egy nagy rakás édesség, egy szünnap az iskolából vagy az éjfélig tartó videojáték lenne a boldogságuk kulcsa, nekünk felnőttfejjel mérlegelnünk kell, és velük szemben, de az ő érdekükben is ugyanúgy meghúzni az egészséges határokat. Ezáltal ugyanis őket is segítjük megismerni saját magukat, szükségleteiket és azok kontrollálását. A magabiztosság és a helyes önértékelés kialakítása ezzel kezdődik.