Te + Én

Féltékenység és bizalmatlanság jele lehet, ha megnézzük a párunk üzeneteit

Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be (magunknak) őszintén, hogy megnéztük-e bármikor a párunk üzeneteit vagy híváslistáját. És miért tettük? Kíváncsiságból? Na persze. Annak is valószínűleg némi bizalmatlanság vagy féltékenység lehetett az alapja, ha jobban belegondolunk. Mondhatjuk, hogy nincs ezzel semmi baj, mindenki csinálja. De vajon tényleg mindenki csinálja? Meddig mehetünk el a párunk követésében, és hogyan állhatnánk le vele? Valóban a féltékenység és bizalmatlanság jele lehet, ha megnézzük a párunk üzeneteit?

Van egy rossz hírünk: a szakemberek szerint egyértelműen a bizalmatlanság és a féltékenység jele lehet, ha megnézzük a párunk üzeneteit. Lehet, hogy csak abban a pillanatban érezzük ezeket a bizonytalan érzéseket, mégis ez az, ami rávesz bennünket, hogy megnézzük a levelezését, az üzeneteit vagy a híváslistáját, és megbizonyosodjunk arról, hogy nincs veszély, nincs okunk félni a megcsalástól vagy a kéretlen flörtöléstől.

Tény, hogy a féltékenység megzavarja a nyugalmunkat és pusztítást okoz a kapcsolatunkban. S ha szigorúan vesszük, az ilyesfajta kémkedés egyértelműen arra utal, hogy nem bízunk a párunkban. Ha még szigorúbban vesszük, súlyosabb esetben kimerítheti akár már az üldözés vagy a zaklatás fogalmát is – persze ehhez már el kell jutni arra a szintre, hogy kövessük is a párunkat, és kifigyeljük, mikor mit csinál, és kivel. Talán nem is gondolnánk, mennyire veszélyes dologba keveredtünk bele, amely megmérgezheti a mindennapjainkat a valószínűleg fölösleges aggodalommal, félelemmel és zavarodottsággal.

Fotó: iStock.com/undrey

Fotó: iStock.com/undrey

A helyzetünk súlyosságát egyszerűen ellenőrizhetjük, például ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolásával:

  • Naponta legalább egyszer megnézzük a párunk közösségi oldalakon végzett tevékenységét?
  • Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a párunk milyen útvonalon megy a munkahelyére és jön onnan haza?
  • Amikor csak lehet, megnézzük a párunk szöveges üzeneteit és híváslistáját a telefonján?

Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszoltunk, akkor sajnos komoly problémáink lehetnek a bizalmatlanság és féltékenység területén.

Jobb esetben megnyugtathat bennünket egy-egy ilyen csekkolás, és hosszú időn keresztül vagy talán soha többé eszünkbe sem jut újból megtenni – ez a szerencsésebb eset. Viszont sokan esnek bele abba a csapdába, hogy a látottak révén (még ha azok teljesen ártatlanok is voltak) még idegesebbek és feszültebbek lesznek, a féltékeny elme ugyanis képtelen pihenni: állandóan dolgozik, kétségbe von és kombinál, egy nyugta sincs. Mindent jelnek vesz, ráadásul intő jelnek. A bizalom pedig már régen elveszett.

Hogyan szabadulhatunk meg a féltékenységtől? A felismerés már fél siker.

Beszéljük meg önmagunkkal a helyzetet

A felismerést követően érdemes lehet egy kicsit önmagunkba nézni, és őszintén végiggondolni, hogy miért is vagyunk bizalmatlanok. Tett vagy mondott bármit is a párunk, amiért okunk van a féltékenykedésre? Ha valójában nem, akkor talán velünk lehet a baj: miért nem tudunk megbízni a másikban?

Azon túl, hogy ezt tisztázzuk magunkban, mondjuk is ki, hogy „igen, féltékenyek vagyunk”. És tudatosítsuk magunkban, hogy ez az érzés nem segít, sőt árt a kapcsolatunknak. Tehát valamit tennünk kell azért, hogy ez a kellemetlen érzés megszűnjön. És ez nem az állandó követés, üzenetek csekkolása és ellenőrzése. Amikor beindul a féltékenység bennünk, tudatosítsuk magunkban, hogy mit érzünk, emlékeztessük magunkat, hogy féltékenyek vagyunk, és figyeljük, hogy mi zajlik bennünk – de ne keressük a párunk telefonját azt remélve, hogy abban majd mindenre választ kapunk, és megnyugvást találunk, mert nem fogunk.

Fotó: iStock.com/AntonioGuillem

Fotó: iStock.com/AntonioGuillem

Beszéljünk a partnerünkkel

Félelmetesnek tűnhet, de miután tisztáztuk magunkban a helyzetet, jelezzük a párunknak, hogy beszélni szeretnénk vele. Keressünk egy olyan időpontot, amikor mindketten ráérünk, és energiánk is van a komoly témáról beszélni. Az őszinteség természetesen alapfeltétel. Kérdezzünk rá, hogy a párunk szerint van-e okunk féltékenykedni, illetve mondjuk el neki, hogy miért vagyunk bizalmatlanok vele kapcsolatban, mik azok a viselkedések, amik ezt váltják ki belőlünk, és tisztázzuk, hogy csupán félreértésről van-e szó, vagy valóban helyesek a megérzéseink. Ne hagyjuk, hogy egy legyintéssel elintézze a partnerünk a kérdést, ragaszkodjunk a tényekhez, hogy alátámassza az álláspontját. Kérjük meg, hogy legyen velünk minden esetben őszinte, és biztosítsuk arról, hogy mi is így teszünk a jövőben.

Ha kiderül, hogy a párunk titkolózik, nem őszinte, flörtöl, füllent, elmismásol dolgokat, szembesítsük vele – és döntsük el, hogy szükségünk van-e egy ilyen kapcsolatra, vagy keresünk valakit, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, anélkül hogy állandóan késztetést éreznénk arra, hogy folyamatosan ellenőrizgessük.