Te + Én

Gyerekkori szerelmeink: elképzelt kapcsolatok és igaz barátságok

Mindannyiunk életében volt egy első szerelem, még az óvodában. Aztán egy második, az iskolában, de ez már egy fokkal komolyabb lehetett. Itt már volt lassúzás meg válogatáskazetta. Úgy emlékszünk ezekre vissza, mintha csak tegnap lettek volna – az ártatlanságuk szépíti meg ezeket örökre. Végül vagy a feledés homályába vesznek, vagy ugyanazt keressük másban, esetleg barátok maradunk hosszú éveken keresztül. De vajon miért nem innen számoljuk az exeinket?

A legtöbben óvodáskorban leszünk menthetetlenül szerelmesek, a házikó, falevél vagy létra jelű kisfiúkba, húzgáljuk egymás haját, elvesszük a másik játékát, hogy az észrevegyen bennünket. Aztán egy kicsit nagyobbak leszünk, iskoláskorban eggyel nő a tét: ott már szerelmes levelek cseréltek gazdát névvel, de inkább név nélkül, és még ma is emlékszünk, milyen melegség járta át a szívünket, ha véletlenül egymás mellé keveredtünk a szerelmünkkel sorakozó közben, vagy egy csapatban játszhattunk a kidobósban.

Kinek mi jutott: ezek a gyerekkori szerelmek is lehettek reménytelenek. Vagy bevallottuk egymásnak, hogy szerelmesek vagyunk, és felnőtteset játszva „jártunk” – kézen fogva, fagyival, vagy a bringát a padnak támasztva hintáztunk. Válogatáskazettát készítettünk, és amikor azt betettük a walkmanünkbe, csak rá gondoltunk, és alig vártuk a szombati házibulit, azt remélve, hogy majd lassúzhatunk, mint Sophie Marceau.

Fotó: iStock.com/Ridofranz

Fotó: iStock.com/Ridofranz

Álomkapcsolat egy „sosemvolt” lánnyal

„Volt egy szerelmem tizenévesen, a leggyönyörűbb lány volt a világon – kezdte a történetét Imre. – A Balatonnál nyaraltunk a családjainkkal, részemről első látásra szerelem volt. Reménykedtem, és a következő nyáron is találkoztunk, ekkor elmondtam neki, hogy mit érzek. Szinte semmit nem reagált. Tudomásul vettem – folytatta a most 41 éves fiatalember. Elmesélte, hogy hosszú éveken keresztül nem tudta kiverni a fejéből a lányt, reménytelen szerelmét meseszép tulajdonságokkal ruházta fel. Ezt a lányt kereste a következő években mindenkiben. Több mint húsz évvel később összefutottak egy rendezvényen, ami nagy csalódás volt a férfi számára. „Beszélgettünk, és kiderült, hogy teljesen másképp élünk, másképp gondolkozunk. Egy pillanat alatt kiábrándultam. Viszont napokig gondolkoztam rajta, hogy ha akkor összejövünk, vajon hogyan változott volna az életünk. Egyformán gondolkoznánk, vagy ugyanennyire különbözően?” – tűnődött, miközben elárulta, hogy azóta sem tartják a kapcsolatot, amit cseppet sem bán, mert legalább le tudta zárni ezt az eszményi ábrándot.

Fotó: iStock.com/LSOphoto

Fotó: iStock.com/LSOphoto

Ártatlan csókokból örök barátságok

„Nyolcadikos voltam, amikor ‘összejöttünk’ Attilával. Mindketten kéziztünk, ráadásul jól is játszottunk, megvolt az első közös témánk. Sokat beszélgettünk aztán mindenféléről, egy baráti társaságba jártunk, és egyszer hazakísért suli után, és a sarkon megcsókolt. A legboldogabb voltam a világon” – mosolygott a most 39 éves Ágnes. Fél év múlva elváltak útjaik, más középiskolában tanultak tovább. Még fél éven keresztül tartották a kapcsolatot, leveleztek, hétvégente találkoztak, de minden megváltozott. „A csóknál tovább nem jutottunk. Ártatlan gyerekszerelem volt. Néhány évvel később találkoztunk, és szinte ugyanott folytattuk a beszélgetést, mint ahol abbahagytuk. Jó barátok lettünk, azóta is rendszeresen írogatunk egymásnak. Talán éppen a kapcsolat ártatlansága miatt alakulhatott ez így, vagy nem is tudom. Sosem tekintettem exemnek” – gondolkozott el a fiatal édesanya.

„Volt egy fiú az óvodában, Norbi. Ő volt az én első szerelmem. Szerencsémre ő is szerelmes volt belém. Állandóan együtt játszottunk, a szüleink felváltva vigyáztak ránk. Aztán egy iskolába, egy osztályba kerültünk. Az első években kicsit eltávolodtunk egymástól, de negyedikre visszataláltunk egymáshoz, ha lehet így fogalmazni – nevetett Mariann. – Ő volt az első szerelemem, az első párkapcsolat az életemben, még mindig barátok vagyunk. De hogy az exemnek tekinteném? Sosem szoktam. Azt mindig a gimis kapcsolatomtól számolom.”