Te + Én

A mérgező szülő és a „jókislány-szindróma”: 7 jel, hogy súlyos gondok vannak

Többségünk talán emlékszik Susan Forward híres Mérgező szülők című könyvére. Azóta a bántalmazó, lelki terrort alkalmazó anyáknak és apáknak komoly szakirodalma van, most épp Katherine Fabrizio pszichiáter A felnövekvő nemzedék lányai című, magyarul nem publikált könyvéből fordítunk néhány releváns gondolatot a témában.

1. Semmi se elég jó neki

Bármennyire is keményen dolgozunk anyánk elismeréséért, soha semmi nem elég jó. Ő persze úgy csinál, mintha csak segíteni akarna, és a mi érdekünkben kritizálna mindent.

2. Állandóan kéretlen tanácsot ad

A háttérből akár még intézi is lánya ügyeit, mindezt a szeretet abszolút jelének álcázva. A gond csak az, hogy minden kizárólag a saját elképzelései szerint történhet.

3. Ő soha nem téved és soha nem kér bocsánatot

Ha valami „zavar van az erőben”, a körülményekre, esetleg másokra fogja, a lényeg, hogy ő soha nem téved, nem hibázik, mindig igaza van.

Fotó: iStock.com/JackF

Fotó: iStock.com/JackF

4. Nem érzékeli a határokat

Beleszól a lánya ügyeibe, ez számára természetes. Majd ő tudja, mit hogyan kell, az unokát is jobban neveli, ez magától értetődik.

5. Úgy érezzük, mi felelünk az ő boldogságáért

A mérgező szülő „jó kislánya” racionálisan sokszor pontosan tudja, hogy nem felelhet anyja boldogságáért, mégis újra és újra azon kapja magát, hogy ezen aggódik, ezért teper.

6. Nehéz szembeszállni az akaratával

Dr. Fabrizio arról ír, hogy a terápián igen gyakran kiderül, hogy a „jó kislányok” – sokszor negyvenes–ötvenes cégvezetők, sikeres üzletasszonyok – átlátják az édesanyjuk játszmáit, de ettől még többnyire képtelenek szembemenni az akaratával. Hosszú az út a felismeréstől a tényleges tettekig, változásokig.

7. Sok „jó kislány” élete végig kétségbe vonja saját döntéseit

A mérgező anyák ún. jó kislányai olyannyira megszokják, hogy édesanyjuk mindennek az alfája és omegája, hogy anyjuk halála után is állandóan kétségbe vonják saját döntéseiket, annak tükrében, hogy „anya vajon ehhez mit szólna”. A szakember szerint évekig tarthat, amíg a beidegződések helyére konstruktív minták épülnek be, de a felismerés és a változtatás szándéka már fél siker.