Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Te + Én

Szerelemnek tűnhet, de valójában lelki terror alatt állunk, ha ezeket tapasztaljuk

A saját kapcsolatunkra nehéz külső szemlélőként nézni, hiszen így a legnehezebb tárgyilagosan csak a tényeket meglátni, illetve azokat felismerni és elismerni. Mégis, olykor fontos lenne, hogy megpróbáljuk kívülről nézni a kapcsolatunkat, valamint ezáltal a párunkat és önmagunkat, mert könnyen lehet, hogy amit hiszünk, az más, mint a valóság. Hogy amit mi „normálisnak” vélünk, az igazából nem az. Hogy a kettőnk közötti kapcsolat szerelemnek tűnik, de valójában lelki terror alatt állunk.

És ezt a környezetünk veszi észre először. A barátaink és a családunk. Ők azok, akik talán akkor is bajt észlelnek, amikor arról szó sincs, de féltenek, mert tudják, érzik, hogy valami nincs rendben. Ha szóvá teszik, mi legyintünk, és bizonygatjuk, hogy a párunk „nem is olyan”, hogy ő így meg úgy szokta, de valójában az nem úgy van, csak nem ismerik. Pedig ekkor már a lelkünk mélyén mi is tudjuk, hogy van alapja annak a féltésnek és kétségnek, amit a szeretteink mondanak, de eleinte jellemzően nem akarjuk belátni, nem akarjuk elfogadni, hogy a partnerünk nem az úgynevezett igaz szeretettel közeledik hozzánk, sokkal inkább zsarnokoskodik felettünk és/vagy kihasznál bennünket.

Fotó: iStock.com/yacobchuk

Fotó: iStock.com/yacobchuk

Az érzelmi visszaélésnek is megvannak a maga jelei, amiket nem árt észben tartani, és időnként – ha fenntartásaink vannak, mert nem érezzük jól magunkat a kapcsolatban, sőt – átgondolni, hogy vajon a mi esetünkben is fennáll-e egyiknek vagy másiknak a jelenléte. Mert ha igen, és elég erősek vagyunk azt belátni, valamint segítséget kérni a továbblépéshez, akkor sikerülhet kilépnünk ebből a mérgező kapcsolatból, ami talán – főként eleinte – szerelemnek tűnhet, de valójában lelki terror alatt állunk benne.

Szokatlanul gyorsan költözünk össze

A szerelem első látásra jól hangzik, és meglehetősen romantikus élmény – a regényekben, csakhogy a valóság ennél mindig sokkal bonyolultabb. Az érzelmi visszaélések azonban sokszor már a kapcsolat korai szakaszában megkezdődnek, kihasználva a kezdeti fellángolás, az ismerkedés szenvedélyességét és izgalmát, és gyorsan szeretnének minél több szállal összekötni a két ember életét. Közös programok szervezésén túl meglepően gyorsan vetheti fel a másik a közös nyaralás és az összeköltözés lehetőségét is, mi több: azt mindenáron, minél hamarabb nyélbe is szeretné ütni.

Meglehet, hogy a párunk nem szeretne visszaélni az érzelmeinkkel, hanem pusztán végtelenül romantikus alkat, de azért nem árt gyanakodni és óvatosnak lenni, mintsem később bajba kerülni.

Minden tudni akar rólunk

De tényleg mindent és azonnal. Máskülönben jó érzéssel tölti el az embert, ha olyasvalakivel találkozik, akit érdekel a múltja, az élete, a jó és rossz tulajdonságai. De érezni lehet a határt, amikor már túlzás a nagy érdeklődés, amikor olyan személyes és intim dolgokra is kíváncsi a másik, amiket talán még magunk előtt is titkolunk. Főleg, ha mindezt idejekorán szeretné megtudni rólunk. Azért érdemes fenntartásokkal kezelni a túlzott érdeklődést, mert ha olyasmit kotyogunk ki magunkról, amit valójában senkinek, soha nem szeretnénk, de még az ártalmatlannak tűnő történeteket is felhasználhatja a későbbiekben ellenünk.

Meséljünk érdekes és vicces történeteket, de kevés titkot áruljunk el magunkról mindaddig, amíg valóban meg nem ismertük a másikat.

Fotó: iStock.com/fizkes

Fotó: iStock.com/fizkes

Állandóan írogat és hívogat

Bosszantó tud lenni, ha a partnerünk nem hív, nem ír, nem érdeklődik irántunk, és mi sem tudjuk, hogy éppen mit csinál, és kivel. Pedig nem kell mindig mindenről beszámolnunk egymásnak, ha egy őszinte és bizalomra épülő, egészséges kapcsolatban vagyunk. Talán eleinte jólesik, ha a párunk állandóan hívogat és írogat, de mindennek van határa! Amikor már úgy érezzük, megfulladunk az ellenőrzésektől, rendszeresen olyan üzeneteket kapunk, hogy „Hol vagy?”, „Miért nem hívtál vissza?”, „Kivel beszéltél?”, akkor az aggodalomra adhat okot. Főleg, ha nem érti meg a másik, hogy majd később megbeszéljük, ő azonnal tudni akar mindent. A féltékenység és a birtoklás minden szinten megmérgezhet egy kapcsolatot, lelki terror esetén főleg!

Örökké együtt szeretne lenni velünk

De nem a romantikus, egészséges értelemben. Sokkal inkább fizikailag, a nap minden egyes percét szeretné velünk tölteni, hogy tudja, hol vagyunk, mit csinálunk, és kivel. Nem akarja, hogy a barátainkkal találkozzunk, még a munkahelyünkre sem szívesen enged el, de ha már muszáj, onnan rögtön haza kell menni, vagy elénk jön, hogy együtt menjünk haza. Egészségtelen és ugyancsak fullasztó helyzet, amit jobb lenne minél hamarabb a hátunk mögött tudni.

Azt mondja, mindenkinél jobban szeret

Ezt megint csak szívesen halljuk, ha a szerelmünk a kezünket fogva a naplemente utolsó fényei mellett vall szerelmet. De egy visszaélő, terrorizáló kapcsolatban már korántsem romantikus, sőt sokkal inkább ijesztő. Olyasmiket mondhatnak, mint például „Nem érdemelsz jobbat, mint én” vagy „Szerencséd van, hogy itt vagyok neked”. Megpróbálják elhitetni, hogy az a legjobb nekünk, ha mellettük maradunk, különben elvesztünk.

„Sajnálom, kezdjük újra, jó?”

A terrort elszenvedő alany persze érezheti, hogy valami nincs rendben, aminek olykor hangot is adhat, esetleg azt mondhatja, hogy véget szeretne vetni a kapcsolatnak. Ha veszélyeztetve érzik magukat, az érzelmi zsarolók könnyen taktikát válthatnak, és miután elmondják, mennyire sajnálják, hogy így meg úgy alakultak a dolgok, végül azt javasolják, hogy akkor kezdjünk újra mindent – és folytatódik minden ott, ahol abbamaradt, esetleg nyerhetünk egy-két szebb/jobb napot. S hogy utána mi lesz? Ugyanaz a lelki terror vagy még annál is rosszabb? Jobb ezt nem megtudni. S ha kell, segítséget kérni a kilépéshez és a valódi újrakezdéshez – egyedül, a bárátokkal és a családdal, azokkal, akik valóban szeretnek bennünket.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetbe kerül, van segítség! Hívja a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!