Te + Én

5 vicces helyzet, amiben minden introvertált magára ismerhet

Az elmúlt évtizedek az extrovertált, azaz a társaságkedvelő, könnyen barátkozó, nyitott embereknek kedveztek. Az utóbbi években kezdte felütni a fejét egyfajta introvertált-„mozgalom”: amikor a csendesebb emberek végre nem megpróbálnak alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz, hanem felvállalják magukat.

Az introvertált emberek inkább befelé fordulók, saját magukra figyelnek. Szégyenlősebbek, nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni, rengeteg haver, jó ismerős helyett inkább egy-két igazán jó baráttal tartják a kapcsolatot. Úgy tűnik, inkább introvertáltak vagyunk? Akkor a következő vicces helyzetekben is magunkra ismerhetünk.

Örülünk, amikor lemondják az esti programot

„Ó, annyira sajnálom, hogy ez ma mégsem jön össze! Na, majd legközelebb” – játsszuk meg az őszinte sajnálatot, majd amint letettük a telefont, örömtáncot járunk. Nem azért, mintha nem szeretnénk barátainkat, és amikor összejön végre az a kávé, fagyi, vacsora, nagyon jól érezzük magunkat. De amikor ezeket a terveket szövögetjük, éppen energikusnak érezzük magunkat – amikor pedig eljönne a készülődés ideje, hirtelen olyan vonzóvá válik a kedvenc fotelünk, és a könyv, ami mellette várakozik… A megoldás? Legközelebb hívjuk át magunkhoz barátnőinket, dumáljunk otthon, nézzünk meg egy filmet, és így el sem kell hagynunk otthonunkat.

Fotó: iStock.com/Koldunov

Fotó: iStock.com/Koldunov

A közösségi rendezvények egyszerűen kimerítenek

Családi grillparti, csapatépítő esemény vagy osztálytalálkozó – ha ezek után másnap azt vesszük észre, hogy egész nap csak fáradtan fetrengünk (és nem, nem ittunk egy korty alkoholt sem), akkor könnyen lehet, hogy pusztán az előző napi közösségi viselkedés merített ki minket. Hiszen ilyenkor muszáj felöltenünk mosolygós, barátkozós arcunkat, csevegni és sziporkázni, még akkor is, ha fél óra után szívünk szerint egy sarokban nyomkodnánk a telefonunkat.

Mozi egyedül? Jöhet!

Ki találta ki egyáltalán, hogy a mozi társasági élmény? Több mint két órán keresztül ülünk egy sötét teremben, szemünket és fülünket a vászonra függesztjük – minek ehhez egy másik embert magunkkal cipelni? Ha ez jár a fejedben, amikor már megint egy számodra teljesen érdektelen filmet nézel barátaid között, akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül a problémával. Legközelebb nyugodtan hivatkozz arra, hogy meg kell etetned az alpakáidat, és hagyd ki a közös mozit. Helyette nézz meg valamit egyedül, ami már régóta érdekel, csak senkit nem mertél/akartál elrángatni rá.

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

Csak telefonálni ne kelljen!

Bár mindig ott van a kezünkben, valójában rettegünk, nehogy megcsörrenjen. Kevés dologtól jövünk jobban zavarba, mint ha telefonálnunk kell. Pont rosszkor hívnak minket, de nem merjük nem felvenni, mert mi van, ha fontos? Ha mi akarunk telefonálni, ki tudja, miben zavarjuk meg a másikat? Ha váratlanul ér minket a hívás, az a baj, ha tudjuk, hogy meg kell ejtenünk egy telefont, már órákkal korábban rettegünk. Miért nem lehet megmaradni az e-mailnél?! 2018-at írunk!

Sosem unjuk meg magunkat

Volt idő, amikor péntek este otthon maradni felért egy szociális öngyilkossággal. Az emberek megbotránkozva kérdezték: és mégis mit csináltál otthon egyedül? Hiszen egy extrovertált számára nincs unalmasabb, mint ingerszegény környezetben lenni. De egy introvertált kifejezetten élvezni, ha végre csak magára figyelhet, saját szabályai, igényei szerint lehet. Szerencsére egyre többen fedezik fel a bennük lakozó introvertáltat és fordulnak sokkal nagyobb empátiával az egyedül töltött szabadidő felé.