Te + Én

Miért vágyunk arra, akit nem kaphatunk meg?

Sokunkkal előfordult már, hogy olyan szekér után futottunk, ami nem akart minket felvenni. Mi mégsem adtuk fel, és akár huzamosabb időre is beszippantott minket az a sok esetben fájdalmas „játék”, amibe a hőn áhított férfi elnyerése érdekében belementünk. Nézzük meg, mik lehetnek a fő okai annak, amiért mégis csábító számunkra az egyoldalú kapcsolat.

A vadászösztön kiélése

Ha azt mondjuk, „vadászösztön”, az esetek többségében az a kép él bennünk, hogy csak a férfi „vadászhat” a nőre, fordítva nem. Ez nem feltétlenül igaz. Bár a férfiak ezt nyíltan csinálják, a nőkkel éppúgy előfordul, hogy több és nagyobb lépést tesznek egy férfi irányába, mint a másik fél. Ha pedig ez a bizonyos másik fél passzív marad, a vadászösztön csak erősödik bennünk. Így ugyanis már kihívást látunk a helyzetben, és saját sikertelenségünknek könyveljük el, ha nem szerezzük meg a kiszemeltet.

Fotó: iStock.com/ChristopherCampbell

Fotó: iStock.com/ChristopherCampbell

Az elérhetetlenség varázsa

Valaki megtetszik nekünk, ő azonban ránk se hederít, mi pedig annál jobban akarjuk, minél elérhetetlenebb. Mi ennek az oka? Kialakítunk magunkban egy képet erről az emberről, tökéletesnek látjuk, piedesztálra emeljük, holott az is lehet, hogy egyáltalán nem ismerjük. Kötődünk ahhoz a valakihez, akit saját magunkban elképzeltünk, miközben előfordulhat, hogy ha ez a személy lépéseket tenne felénk, a varázs elmúlna.

Alacsony önbecsülés

Ha kilépünk egy rosszul működő kapcsolatból, vagy épp nehéz időszakon megyünk keresztül, sokszor sérülékenyebbek vagyunk, és inkább kapaszkodunk elérhetetlen, megfoghatatlan dolgokba, mintsem a valóságba. Kevés az önbizalmunk, nem igazán hisszük, hogy nekünk bármi is összejöhet, ezért sok esetben, saját magunk ostorozásaképpen, beleszeretünk egy olyan személybe, aki soha nem lesz a miénk.