Erre volt kíváncsi a tudományok és az emberi nyelv iránt élénken érdeklődő, sokoldalú uralkodó, az igazi reneszánsz embernek tartott skót király, IV. Jakab. Az uralkodó eleinte sebészetet és fogászatot tanult, de később szenvedélyévé vált a nyelvtanulás.A skót és az angol nyelven kívül beszélt németül, latinul, franciául, olaszul, spanyolul, illetve ismerte a flamand nyelvet is. 1493-ban indított, mai szemmel is kegyetlen kísérletében arra volt kíváncsi, hogy vajon a nyelv eleve velünk születik, vagy szüleinktől szerezzük meg?
Megszólal-e a gyerek, ha nem beszélnek hozzá?
A király „a tudomány nevében” végzett kísérletében egy süketnéma nevelőnőt küldött az Inchkeith elnevezésű lakatlan szigetre két újszülött babával. Arra volt kíváncsi, hogy ha a gyerekek semmilyen nyelvű beszédet nem hallanak, akkor vajon egy isteni, tökéletes, egyetemes emberi nyelven szólalnak majd meg, ami minden csecsemővel megszületik, de aztán elvész, vagy mégsem? Jakabnak nem lett igaza, amikor néhány év múlva a szigetre látogatott, nem az isteni nyelvet hallotta a gyerekek szájából, hanem csupán azokat a hangokat, amiket korábban a természetben hallottak. Emberi szó egyik gyermek szájából sem jött elő, hadonászva próbáltak kommunikálni.
Fotó: iStock.com/Solovyova
Az isteni nyelv nyomában
Nem IV. Jakab volt az első, aki úgy vélte, valamilyen egyetemes emberi nyelv a gyerekekkel együtt születik. Maga Hérodotosz is beszámol egy egyiptomi fáraóról, aki két újszülöttet neveltetett egy süketnéma pásztorral birodalma elszigetelt részén. A gyerekek a bekosz szót ejtették ki először, ami fríg nyelven kenyeret jelent, ezért a fáraó a fríg nyelvet tartotta az isteni nyelvnek. Az igazság ezzel szemben az, hogy a gyerekek valószínűleg a kecskék hangjait kezdték utánozni. A 16. században élt Nagy Akbár mogul fejedelem is megpróbálkozott egy hasonló kísérlettel, de ugyanazt az eredményt kapta, mint a többiek: azok a gyerekek, akikhez nem beszéltek emberi nyelven, némák maradtak. Azok a gyerekek is, akik a vadonban nőttek fel állatok között, szintén csak a környezetükben hallott hangokat tanulták meg utánozni. Sőt, a 11 évesen megtalált francia kisfiú, Viktor, aki az aveyroni vad néven került be a történelembe, a civilizációban megtanult ugyan írni és logikai feladatokat megoldani, de beszélni sohasem.
A felnőttek kegyetlensége
A hetvenes években okozott botrányt egy 12 éves kislány története, akit egy amerikai kisvárosban neveltek inkompetens szülei. A lány egy üres szobába élt bezárva, ahol senki sem szólt hozzá. Anyja értelmi fogyatékos volt, apja pedig rendszeresen verte. Miután kiszabadították a fizikailag és szellemileg is rossz állapotban lévő gyereket, megpróbálták behozni, ami a szülők miatt kimaradt. A kislány eleinte csak taglejtésekkel tudott kommunikálni, és nem értette, amit beszéltek hozzá. Az évek során ugyan sokat fejlődött, de mindvégig elmaradt a többiektől a beszéd megértésben és a hangok kiejtésében is.
Fotó: iStock.com/maximkabb
Mégis létezik az univerzális nyelv?
Noam Chomsky amerikai nyelvész szerint részben igen. 1960 óta ismert univerzális grammatika elnevezésű elmélete, amely szerint a tudás és a nyelv nagyrészt öröklött, és a beszédtanulás során a gyerekeknek elég nyelvük csupán bizonyos jellegzetességeit megtanulni. Emiatt sajátíthatják el olyan gyorsan anyanyelvüket a kisgyerekek, véli Chomsky, és emiatt vannak olyan gazdag nyelvtani ismereteik akkor is, ha szüleiktől nyilvánvalóan nem nyelvtani szabályokat hallanak első éveikben. Az univerzális grammatika hívei szerint minden emberi nyelv hasonló, és az összes mögött egy alapvető nyelvtani szerkezet húzódik meg, ezért tanulhatunk meg tulajdonképpen bármilyen nyelvet. Már ha időben halljuk, és nem folytatnak velünk kegyetlen kísérleteket.
