Te + Én

Miért maradunk egy párkapcsolatban még akkor is, amikor az már nem jó nekünk?

Elveszíteni valamit nem minden esetben azonos a veszteséggel. Néha magunk mögött kell hagyni mérgező kapcsolatainkat, rossz szokásainkat, helyet teremtve ezzel valami igazán jó dolognak.

Az emberi kapcsolatok elképesztően bonyolultak, hát még a párkapcsolatok! A feleknek általában vannak jó és rossz időszakaik, ám ez nem mindig esik egybe – nincs is ezzel baj, az élet egy trükkös hullámvasút. Ám gyakran megesik, hogy emberek hosszú-hosszú éveket töltenek el egy olyan kapcsolatban, amely egyértelműen nem jó nekik, sőt mérgezi az életüket. Vajon miért?

Alacsony önbecsülés

Az egyik legfőbb ok, amiért az emberek benne maradnak egy rossz, egészségtelen kapcsolatban, az alacsony önbecsülés. Akinek ugyanis rendben van az önképe, az sohasem ragadna benne olyasvalamiben, amiről tudja, hogy annál csak jobbat érdemel. Egészen egyszerűen mert ennél ő jobb ember, és tudja, melyik az a pillanat, amikor ki kell szállnia. Ám aki nem értékeli önmagát eléggé, az mindig félni fog attól, hogy beszéljen a számára kényelmetlen, kellemetlen dolgokról, mert mi van akkor, ha mégsincs igaza?

Fotó: iStock.com/AndreyPopov

Fotó: iStock.com/AndreyPopov

Félelem a magánytól

A legtöbben persze félünk az egyedülléttől, hogy nem lesz senkink, akire támaszkodhatunk akár a közeli, akár a távoli jövőben, és inkább választjuk a páros boldogtalanságot, mint az ismeretlent, a magányos boldogságot vagy egy még bizonytalan, de lehetséges jövőbeli teljes életet. Ha a félelem erősebb nálunk, az megbénít bennünket és képtelenek vagyunk lépni.

Változás?

Nyomós érv még egy rossz kapcsolat mellett a hit. A hit abban, hogy a partnerünk előbb-utóbb megváltozik, felnő, végleg elköteleződik mellettünk, elhagyja a rossz szokásait, vagy egyik pillanatról a másikra megszűnik a függősége. Ilyenkor elfelejtjük, hogy az emberek képesek fejlődni, változni ugyan, de csakis abban az esetben, ha ezt ők maguk akarják, külső nyomásra ritkán szokott sikerülni.

A pénz miatt

Persze nemcsak a magánytól félhetünk, hanem az ezzel esetlegesen együtt járó pénzügyi instabilitástól is. Főleg a nők esetében érhető tetten ez a félelem. Ez sajnos egy érvényes és valós indok, amelyből látszólag ugyan nincs kiút, valójában azonban gyakran sokkal sötétebbnek látjuk a helyzetet annál, mint amilyen. Vegyük sorra baráti, rokoni kapcsolatainkat, hiszen azok, akik szeretnek minket, egészen biztosan szívesen segítenek talpra állni, olyan életvitelt kialakítani, amelyben képesek vagyunk hosszú távon önállóan fenntartani magunkat. Mozgassunk meg minden szálat, és bízzunk az emberekben!

Fotó: iStock.com/YakobchukOlena

Fotó: iStock.com/YakobchukOlena

A gyerekek miatt?

Igen, a gyerekeknek apára és anyára is szüksége van, ám két egymást folyton maró, boldogtalan szülőre nincs – ezzel többet ártunk nekik, mint használunk. Nem lenne jobb, ha inkább azt tanulnák meg tőlünk, azt látnák, hogy kiállunk magunkért, merünk változtatni és nem félünk a bizonytalanságtól és egy bizonyos ponton túl már nem alkuszunk tovább? Még ha az adott pillanatban nehéz is lesz velük, és sokáig tart, míg megértik a helyzetet, de bízzunk benne, hogy egészségesebb felnőtt válik majd belőlük, ha a szüleik nem marják tovább egymást.

Elég jó? 

Sokan azt gondolják, a kapcsolatuk „elég jó”, és ennyi idő után már egyetlen házasság sem tökéletes. Bizony nem az, ahogy tökéletes, hiba nélkül létező emberek sincsenek. Mégis hajlamosak vagyunk más párokhoz hasonlítgatni magunkat, azt gondoljuk, vannak, akik még nálunk is rosszabbul, hangosabban élnek, holott valójában semmit sem tudunk az életükről, a mindennapjaikról, csak az életük felszínét látjuk. Ha a mi kapcsolatunkat helyezzük górcső alá, akkor minden esetben csak azt vizsgáljuk, és soha ne hasonlítgassunk, az nem vezet semerre sem.