Te + Én

Így vegyük rá a gyereket az olvasásra

Az egyik legnagyobb kincs, ha a gyerek hajlandó, sőt szeret olvasni. Ám a legtöbb családban továbbra is nagy kérdés, hogy érjük el az okostelefonok és tabletek világában, hogy inkább a könyvet válassza, ha ki akar kapcsolódni?

Nagyjából hétéves koráig a legtöbb gyerek odavan az olvasásért, épp azért, mert egy olyan képesség, ami a felnőtteknek megvan, az ő világukban alapvető eligazodási pontot jelent, ám a csemetének még nem megy ugyanez. Természetes vágya, hogy ő is megtanulja elolvasni a feliratokat vagy az újság címlapját, ráadásul minél jobban igyekszik, annál többet dicsérik. A pozitív megerősítéssel hosszan fenntartható az olvasás iránti érdeklődésük, ám aztán jön az iskola, ahol az egészet kötelezővé teszik, és ahol már versenyezni is lehet a többiekkel. Amint elérkezik az a pont, hogy a gyerek túlterheltnek érzi magát, az olvasási vágy is alábbhagyhat, sőt, az ellenkezőjébe fordulhat át: örül, ha otthon végre nem kell olvasni, ha már nyolctól négyig mást sem csinált. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Erőltessük? Paulo Freire filozófus és pedagógus azt vallotta, hogy a tanulásnak és a tanításnak kétirányúnak kell lennie. A tanulók nem üres zsákok, amelyeket információkkal kell megtöltenünk, hanem együtt kell megteremtenünk velük a tudást. Szükség van rá, hogy odafigyeljünk legalább szülőként az egyéni tanulási szükségletekre, a szokásostól eltérő módszerekre, könyvekre, hozzáállásra.

Fotó: unsplash.com/BenWhite

Fotó: unsplash.com/BenWhite

Az első a jó példa

Mindeközben mi felnőttek már jól tudjuk, milyen csodálatos világokat nyitnak meg a könyvek, hogy nemcsak különleges ismeretekhez juthatunk hozzá, de az elmélyült olvasás révén kikapcsolódunk, szórakozunk is egyben. Olvasásmániásként első dolgunk, hogy példát mutassunk. Ha a gyerek azt látja, hogy a kütyük helyett a könyveket forgatjuk nagy élvezettel, nevetve, könnyezve, belefeledkezve, akkor rögzül benne, hogy ez valami jó dolog. Van olyan család, ahol ez a jó példa annyira ragadós, hogy a gyerekek maguktól kezdik szabadidejükben olvasni a korban hozzájuk illő könyveiket. De sajnos sok családban igazi küzdelmet jelent, hogy a gyereket valahogy rávegyék akár csak napi két oldalra.

Olvassunk először mi

Ha megtehetjük, ne mesét nézzünk esténként vagy amikor a gyerkőc beteg, hanem olvassunk fel könyvekből. Vegyük elő gyerekkori kedvenceinket vagy épp a legaktuálisabb képregényt, az a lényeg, hogy a gyerek a hallott szöveget képzelje el. Még jobb olyan könyveket beszerezni, amelyeket együtt olvashatunk: egy sor vagy bekezdés a szülőé, másik a gyereké. Színházasat is játszhatunk, beleélve magunkat egy-egy szereplő bőrébe, humoros vagy izgalmas előadást rittyentve az „unalmas” könyvek segítségével.

Fotó: iStock.com/Liderina

Fotó: iStock.com/Liderina

Segítsünk neki, hogy magára találjon

A gyerek olvasási kedvét nem feltétlenül a kötelező olvasmányokkal tudjuk fokozni, hanem az érdeklődésének megfelelő, nagy betűkkel írt, színes, könnyen olvasható, akár képregényes formában kiadott könyvekkel. Vigyük el egy könyvtárba, és segítsünk neki kiválasztani azokat a műveket, amelyek tetszenek neki. Nem baj, ha nem értünk egyet az adott témával, a lényeg, hogy a gyerkőc rátaláljon azokra a könyvekre, amiket izgalmas kibogarászni, amikért megéri lefordítani gondolatokra azt a halom betűt. A nagyobb gyerekeknél nyugodtan ajánljunk olyan könyveket, amik  gondolkodásra késztetnek, amik inkább kérdéseket vetnek fel, és segítik a gyereket saját identitásának megtalálásában, számára fontos problémák megoldásában. Keressük meg együtt azokat a könyveket, amik viccesek, amik megnevettetik, amik számára is ismerős, érthető nyelvezeten vannak írva, és később sokkal fogékonyabb lesz a „nehezebb” olvasmányokra is.