Szinte mindenkinek nehézséget okoz az altatás, főleg az elsőgyerekeseknél, mint amilyen Magdi is: „Azt vettem észre, hogy kellenek a lányomnak azok a bizonyos lefekvés előtti rituálék. Én utálok mindent szabályt és mindent, ami pont úgy történik, mint ahogy tegnap este, de úgy látszik, neki ez kell. Féléves sem volt még, és már ordított, ha csak az ágya közelébe került. Úgy szenderedett álomba minden este, hogy ájultra sírta magát. Borzalmas volt, kétségbe voltam esve. Panaszkodtam a védőnőnek, aki azt tanácsolta, minden esténk legyen pontosan ugyanolyan: azonos időben együnk, fürödjünk, majd fektessük le a picit. Nem hittem benne, de valamiért kitartó voltam és bevált! Este hét órakor kiadós vacsorát kap, fél nyolckor fürdik, és nyolc órakor ágyban van egy üveg langyos tejjel. Én ülök mellette, énekelek, mesélek, ő pedig amíg issza a tejet, csöndbe van. Eleinte ordított, de nem adtam fel. Ültem az ágy mellett, simogattam, hallotta a hangomat, és szépen lassan, fokozatosan megnyugodott egyre hamarabb és hamarabb. Ma már másfél éves, a rutin tökéletesen bevált, már a mese is érdekli és tudja, hogy nem jöhet ki a kiságyból nyolc után, így nem is nagyon próbálkozik.”
Fotó: iStock.com/vadimguzhva
Edit: „Nálam a délutáni alvás volt rémálom, főleg miután abbahagytam a szoptatást – addig még szépen elaludt mellen, bár tudom, hogy a szakemberek nem javasolják, de nem érdekelt. A harc akkor kezdődött, amikor már csak cumisüvege volt. Volt, hogy másfél órán keresztül állt a kiságyban és ordított, én meg ültem mellette és bőgtem. Borzalmas volt: egyszerre sajnáltam őt, magamat és voltam mérhetetlenül dühös. Akkoriban még a plüssállatok sem érdekelték, semmivel nem lehetett megnyugtatni. Egyszerűen azt éreztem rajta, hogy nem érti, mit keres ilyenkor az ágyban: kint világos van, jó az idő. De ha nem aludt délután, nem bírta az estéket, nyűgös lett, és délután 5-től éjjel 11-ig hisztizett.”
Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko
A szakemberek szerint egy egészséges gyermeknek el kell tudni aludnia egyedül, pláne ha már óvodás, esetleg iskolába jár. Őrizni semmiféleképpen nem kell, érdemes azonban pár szabályt betartani már a legelejétől kezdve, de ha már nem olyan csöpp a gyermek, akkor pedig kemény és kitartó munkával rászoktatni az alvásra.
- Először is, ahogy Magdi esetéből is kiderül, a gyerekeknél a nyugodt alváshoz elengedhetetlen az esti rutin: ha nem is percre pontosan ugyanakkor kell történnie a dolgoknak (10 perc eltérésnek bele kell férnie), de a sorrend legyen mindig pontosan ugyanaz: vacsora, fürdés, fogmosás, mese és alvás.
- Fontos, hogy mit eszik a gyerek vacsorára. Míg a kisbabákat meg szoktuk tömni esténként, hogy átaludják az éjszakát, legalábbis ne a korgó gyomruk ébressze fel őket, addig egy nagyobb óvodás vagy iskolás gyereket nem kell már megtömni, hiszen a magas energiatartalmú ételek és italok nem épp a nyugodt alvást segítik, sőt akár egy-két órával is kitolhatják az elvárt rutint.
- Ha nem tud elaludni, azt is érdemes átgondolni, mit csinált a gyermek az utolsó egy-másfél ébren töltött órájában. Ha tévét nézett, videójátékot játszott, akkor ne is várjuk el tőle, hogy nyugodtan aludjon már este nyolckor, hiszen ezek a tevékenységek úgy stimulálják az agyat, hogy az képtelen megnyugodni utána azonnal. De az sem a legjobb ötlet, ha „harcolunk” vele, futkosunk, vagy olyan játékot játszik, ami nagymértékben megemeli a pulzusszámot. Az utolsó óra szóljon inkább a csendről, égjen kevesebb villany, játsszunk vele nyugodt játékokat, beszélgessünk, olvassunk, készüljünk lélekben is az alvásra. Akit túlságosan felpörget az esti fürdő, az nyugodtan tisztálkodhat korábban vagy esetleg reggel.
