Te + Én

Szorongásoldó levél a lányomnak – Ne parázz már, kicsi lány! Az érettségi egy nagy életkamu

Figyelj, el ne hidd, hogy ezen múlik majd minden. Ha azt hiszed, ha elhiszed ezt a rossz felnőtt dumát, akkor én anyaként megbuktam.

Az érettségi az egy fogatlan, ráncos bőrű dinoszaurusz. Itt felejtette a múlt. Fene nagy felhajtást kerítünk mellé, mert nekünk, felnőtteknek kell egy pont, ahol még utoljára nyakon csíphetünk benneteket. Mert utána nincs már befolyásunk rátok. Utána már nem lesztek a mi kicsi lányunk, kicsi fiunk… bármikor elhagyhattok minket. Visz majd messzire tőlünk a lendület, és viszitek a gyerekkorotokat is. Az álmatlan, gőgicséléssel, sírással teli éjjeleket. A babaillatú nappalokat. A mesekönyveket. A pillangókergetést. Az első igazi medvelest. A szamócalé maszatolását az arcotokon. Elviszitek csöpp talpaitok nyomát. El a közös versmondást. Az anyák napi ünnepségek esetlen báját. Az első betűket, az első olvasásélményt. Az első könyvtárlátogatást. Az első nekünk írt levelet. El a betűsínt, a színes korongokat, a számolópálcikát. A szamárfüles ellenőrzők beírásait, a rajzmappát, a vízfestéket, a jutalomkönyveket. Az osztálykirándulások szorongásait. Elviszitek a horzsolásokat, a csokis mancsnyomokat a tapétáról, a hűtőből kilopott túrórudit. Elviszitek a karácsonyok ámulatát és csodáját, a nekünk írt cetliket, az űrhajós meg a koronás gyerekrajzokat a falról. El a plakátokat az ajtókról, a rendetlen asztalokat, a szennyes göncök halmát. A lerúgott cipőket, a haverokat. A haverokkal belapátolt családi ebédeket. A kifosztott hűtők látványát. A fiatalságunkat viszitek el. Valaha volt karcsú bokánkat, arcunk hamvasságát. Elmentek, és nélkületek hirtelen üres lesz az életünk.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Hát ezért utoljára még jól megszorongatunk benneteket!

Figyelj hát, kicsi lány! Ne parázz, de azért tanulj rendesen. Nyálazd át a tankönyveket, a szöveggyűjteményt, a függvénytáblázatot, a másoktól összecsórt tételeket. A TÉTELEKET. De tudd, szó sincs arról, hogy a valódi tudás az valami tételesen feldolgozható, egységesen átadható, befogadható valami volna. Csak információk kusza halma, amit majd évek múlva az agyad, a lelked meg az élettapasztalataid gubancolnak ki, és rendeznek szépséges, átlátható, továbbgondolható sorokba. Mert ami ma igaz, vagy igaznak vélsz, holnap már nem lesz az. Átírhat mindent a sorsod. Az életedbe lopakodó emberek sora. A földrajzi helyzeted. A saját meg a szélesebb történelem.

Ne parázz már, kicsi lány. El ne hidd, hogy aki veled szemben ül, az mindent tud, vagy annál is többet. El ne hidd, hogy az érettségi vizsga az a legnagyobb dobás. Az a gyerekkorod, sava-borsa. Hogy egy vagy az érettségivel, és ha nem sikerül, veszik minden… Az érettségi az csak EGY vizsga. Egy abból az ezernyiből, ami rád vár, csak tudod, nem mindegyikre ad majd az élet érdemjegyet. Vagy igen, csak az számokkal le nem írható értékelés.

Fotó: iStock.com/Martinan

Fotó: iStock.com/Martinan

Tudod, az érettségin nem tudsz vizsgázni emberségből, jóakaratból, szeretetből.

Nem tudsz vizsgázni türelemből, akaraterőből, kedvességből.

Nem tudsz vizsgázni toleranciából, jóságból, segítőkészségből.

Nem tudsz vizsgázni bátorságból, kitartásból.

Nem tudsz vizsgázni hűségből, talpon maradásból.

Nem tudsz vizsgázni önfeláldozásból, hősiességből.

Ezekre nincs elérhető, lopható, kézzelfogható tételsor. De tudod, mit? Azt gondolom, azokból se TE, hanem ÉN vizsgázom majd. Mert válaszaid belőlem, a tőlem kapott jelzésekből fakadnak majd. Ha én toleráns voltam, az leszel te is. Ha én bátor, bátor leszel te is. Ha én kedves vagyok – előbb-utóbb kedves leszel te is.

Én vizsgázok majd akkor. És annak bizony tétje lesz. Itt és most, csak légy ügyes! Anya