Te + Én

Következetlen gyereknevelés – a legdurvább hullámvasút a világon

Úgy néz rám a kamasz gyerekem megint, mint valami különösen gusztustalan hernyóra. Vagy pókra. Pedig nincs is nyolc lábam. És karom is csak kettő. Pont ezért üvöltök vele. Mert csak két karom van, és nem tudok mindent én csinálni.

Én. Helyette is. Pedig felemelhetné a fenekét az ágyról. Nem kell mindig azt a hülye telefont nyomkodni. És ha már felemelkedett – ó de fantasztikus, mindjárt üdvrivalgásban török ki… Szóval, ha két lábra állt, mint minden normális ember… akkor talán beágyazhatna. Levihetné a szemetet. Felporszívózhatna. Sőt fel is moshatná a konyhát. Bepakolhatná a mosogatógépet. Vagy ki, mert ahogy nézem, tegnap se pakolt ki belőle semmit. Csak annyit, amennyi kellett neki az újabb meg újabb kakaóhoz. Minden adaghoz tiszta bögre.

És talán, a francba, hogy ezen jár az eszem, talán tanulhatna is egy keveset. Gyűrhetné a matekkönyvet. Meg a biológiát. Mi lesz így belőle? Meg elsétálhatna tejfölért a kisboltba, mert így nem lesz pogácsa. Pedig ő akar annyira tejfölös-sajtos pogácsát enni. Bablevessel.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

És talán összeszedhetné a ruhákat is a fregoliról, vasalhatna keveset. Legalább a sajátját. Összepárosíthatná a zoknikat. Kisúrolhatná a fürdőkádat.

És mikor megy ki levegőre csak úgy? Tök sápadt. Miért nem mozog ez a gyerek soha? És miért csak a csipsz, a kóla meg a pizza a menő? Legalább menne tejfölért, akkor nem kellene megint pizzát rendelni.

Most meg hova megy? Moziba? Minek megy moziba? Megint elszórja a pénzét. Hát hiába nevelem én takarékoskodásra? Megy az apjához lakni, ha így üvöltök vele? Hát menjen. Majd ott jobb lesz, biztos. Ott majd főzhet is, és mosogatógép sincs. Meg az apja sincs otthon, hiszen egész nap dolgozik.

Ja, hogy mégse megy? Kellene apró buszra, mert ott nem lehet kártyával fizetni? Aha, hogy akkor tud menni az apjához, akkor tud lázadni, ha adok pénzt.

Inkább boltba menjen szépen, tejfölért. Az is csak 200 Ft. Ha már pénzt adok ki, legyen értelme. A pogácsa sok mindent meg tud oldani. Főleg, ha a gyerek a közelemben morog. Még akkor is, ha úgy néz rám, mint egy különösen gusztustalan (ordító) hernyóra.

Most meg mi a baj? Miért fordult el olyan gyorsan? Csak nem sír? Jaj, ne sírjon. Azt nem tudom elviselni. A válás után sírt eleget. Búslakodott eleget. Jaj, szegény. Barátai sincsenek. Jaj, de bűntudatom van. Többet nem kiabálok rá…

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Figyu! Elmegyünk ketten tejfölért? Megsütjük a pogácsát, aztán elmehetünk moziba is, ha szeretnéd. Nem bánod?

Nagyereidejajdenagyonszeretlektegyerek. Nehogyszomorúlégy!

Hogy hol a fehér pólód?! Hát honnan tudjam? Rajtad volt vasárnap, nem? Mindent én tudjak? Ott van, ahova tetted. A SZENNYESBEN. Miért nincs még kimosva? Most ez komoly? TE MOST ezt kérdezed tőlem? Hát mindent nekem kell csinálnom? Hát neked semmit?

A szemetet se vitted le, nem? És nem te kelsz hajnalban. Nem te futsz a busz után. Miért kell örökké a cirkuszt csinálnod?

Lekéssük a mozit, ha nem csipkeded magad. Nem jössz velem moziba? Jó, akkor elmegyek nélküled. A TE koszos fehér pólódban, és kész. Nekem megfelel úgy is. Nem dől össze a világ. Nem állok arrébb. Ez az én tükröm is. És most én festem ki a szempillám.

Nem is vagyok béna, sokkal régebb óta sminkelek, mint te. Oké? Jó, csináld te. Ne rángasd a fejem. Ne húzd a hajam. Én se húztam, amikor kicsi voltál. Nem, hiába emlékszel úgy, hogy húztam. Ez nem igaz. Nagyon aranyos kislány voltál akkor még. Eszembe se jutott, hogy ilyen pukkancs leszel majd. Nem is vagy pukkanacs?! De az vagy.

Most akkor jössz, vagy tényleg egyedül megyek moziba? Jó, akkor inkább sütünk pogácsát. Gyere ide, mosd meg szépen a kezed…