Az életünk minden egyes területén fáj a visszautasítás – ha mindent beleteszünk, odaadjuk szívünket-lelkünket, és valaki mégis azt mondja, hogy köszönöm, nem kérem, már-már fizikai fájdalommal ér fel. Főleg akkor, ha romantikus érzelmek is vannak a dologban. Nem véletlen, hogy a világirodalom és a történelem is tele van visszautasításokból adódó konfliktusokkal. Kutatások bizonyítják, hogy ilyenkor az agyunk úgy érzékeli, mintha fizikai fájdalom ért volna minket, és ugyanazok a receptorok lesznek aktívak, amelyek a fájdalom esetében villannak fel.
Fotó: iStock.com/tommaso79
Kiakad a stresszjelzőnk
A visszautasítás óriási stresszel jár, így nem csoda, hogy ilyenkor a stresszhormonjaink, mint az adrenalin és a kortizol, nagyobb mennyiségben termelődnek. Egy mini „küzdj vagy menekülj” válaszreakciót kapunk cserébe, ami annyit jelent, hogy a szervezetünk felkészül egy esetleges küzdelemre vagy menekülésre, ha veszélyben érzi magát: minden felesleges vért a legfontosabb szerveinkhez és a végtagjainkhoz pumpál. Felpörgeti a szívverésünket is, és úgy érezhetjük, hogy teljes pánik módban vagyunk.
Pszichológiai szempontból sem járunk jól
A pszichológiai szempontok persze egyértelműek, de kutatók ezeket is részletesen tanulmányozzák, hogy rájöjjenek, pontosan miért viseljük ennyire nehezen az elutasítást. Szakértők szerint először is az önbizalmunk remeg meg, és próbálunk rájönni, mi lehet az oka annak, hogy nem akartak minket. A legfontosabb azonban az, hogy a személyes narratívánk akad meg – mindenki a saját életének főhőse, látja magát egy bizonyos módon, és ha ettől a módtól eltéríti valami, az összeegyeztethetetlen számára a saját gondolkodásával. Úgy érezzük, minden hibánk ellenére is jól teljesítünk, aztán egyszer csak kiderül, hogy mégsem – ezt nagyon nehéz beleilleszteni a saját magunkról kialakított narratívába.
Az őseinktől maradt ránk
Persze nem véletlen, hogy ilyen reakciót adunk az elutasításra – mindez az őseinkre vezethető vissza, akiknek kulcsfontosságú volt a csoportba való beilleszkedés. Ha ugyanis nem sikerült a csoport tagjává válniuk, és az kirekesztette őket, nagyobb esélyük volt arra, hogy egy tigris felfalja őket éjszaka. Így gyakorlatilag számukra a túlélés kulcsát jelentette az, hogy a társaság ne utasítsa vissza őket – ezért reagál a testünk ennyire extrém módon arra, ha minket is visszautasítanak.
