Te + Én

5 mérgező embertípus, akiktől meg kell szabadulnunk

Ha a megfelelő emberek társaságában élünk, beszélgetünk, az jó hatással van életünkre, megerősít, vidámmá tesz minket, ám ennek ellenkezője is igaz: a mérgező kapcsolatokból biztos, hogy nem egészségesebben kerülünk ki.

Márpedig azok az emberek, akikkel együtt élünk, dolgozunk, vagy bármilyen módon sok időt töltünk, hatással vannak ránk, ha akarjuk, ha nem. Mi azt dönthetjük el, milyen emberekkel tartjuk a szoros kapcsolatot, és kik azok, akiket saját testi-lelki épségünk érdekében inkább elkerülünk. Az állandó idegeskedés, értéktelenségérzés, a stressz, amit egy mérgező ember jelenléte és befolyása okoz, nem feltétlenül jelentkezik azonnal. Tűrünk, tűrünk, magyarázkodunk magunk előtt is akár évekig, évtizedekig, aztán megbetegszünk, vagy  depressziósak leszünk, fáradtnak, üresnek és elhasználtnak érezzük magunkat, nem is értjük, miért. A megoldás sokszor abban rejlik, hogy kitesszük az életünkből azt az embert, aki elszívja energiáinkat, boldogságunkat, produktivitásunkat, mentális energiáinkat, és csak gondokat ad érte cserébe.

A pletykaművész

A legtöbbünk szeret pletykálkodni, információkat cserélni, egy bizonyos határig nincs is ezzel semmi baj. Ám a legtöbb munkahelyen megtalálni egy központi hírgenerátort, egy embert, aki mindig tud mindenkiről mindent, vagy ha épp nem, akkor gyárt egy féligazságot. Ha ez az ember bevesz a bandájába, egy új világban, egyfajta szappanoperában érezhetjük magunkat, hiszen az információ hatalom. Ám a legtöbb esetben a pletykagépek ezzel visszaélnek, és olyan embereket sározhatnak be, akik nem is bűnösök. Arról nem is beszélve, hogy hátunk mögött rólunk is olyasmit terjesztenek, amit mi hallgatunk kollégáinkról a társaságukban. Semmilyen információ nincs biztonságban, a hazugságok, félreértések hálóba szövődnek, és akkor járunk a legjobban, ha még időben ki tudjuk szakítani magunkat belőle.

Fotó: iStock.com/Ridofranz

Fotó: iStock.com/Ridofranz

A manipulátor 

Ezek az emberek tudják, mit akarnak elérni, és nem válogatnak az eszközökben az odáig vezető úton. Nem érdeklik őket mások érzései, gondolatai, s mivel ügyesen befolyásolnak, úgy érezhetjük, kivették az irányítást a kezünkből. Ha sokáig vagyunk ilyen ember mellett, azon kapjuk magunkat, hogy azt csináljuk, amit ő akar, ahelyett hogy kiállnánk magunkért. Ám ha manipulátorunk ügyes, időbe telhet, mire észrevesszük, hogyan befolyásol másokat, köztük minket is. Például áldozatszerepben tünteti fel magát, mindig mindenki őt bántja, és a segítőkészséggel, a sajnálattal él vissza. Ha ki akarunk lépni a társaságából, belőlünk is ripsz-ropsz gonoszt kreál.

Az ítélkezés bajnoka 

Ha belegondolunk, egész sok kultúra és vallás épül az ítéletre, a szégyenre és annak elkerülésére. Az ítélőbíró pont erre játszik, és imád megítélni másokat. Azt nem veszi figyelembe, hogy nem ő irányítja az univerzumot, és az ő véleménye cseppet sem nyom többet a latban, mint bárki másé körülötte. Ő úgy gondolja, igaza van, elvek mentén éli az életét, és másoktól is elvárja ugyanezt. Ha gyakran szégyenítenek meg minket, az elveszi magabiztosságunkat és lemeríti érzelmi energiakészletünket – még akkor is, ha tudjuk, hogy az illetőnek nincs igaza. Ha megpróbálunk megfelelni neki, örök körforgásba kezdünk, amiben mindig csak vesztésre állhatunk, mert ha sikerül is teljesíteni elvárásait, a legközelebbi hibánknál kamatostul fizetünk mindenért. Legjobb otthagyni az összes szigorú elképzelésével együtt, ahogy van, legalább sosem lesz egyedül.

A drámakirálynő 

Vagy a drámakirály. Ez az ember imád mindent eltúlozni, kiszínezni, nagyobbnak mutatni. Persze kismértékben a legtöbbünk hajlamos erre, de ők másnak sem látják az életet, mint drámák sorozatának. Ők azok, akik vádlóan, sírva kiáltják, hogy „te mindig…!” és hogy „te soha…!”, s nem tudják az életet apró részekre, viselkedésekre osztani. Nem érdekli őket, mit teszünk mondjuk az adott probléma megoldásáért vagy hibánk kijavításáért, ők csak ülnek az érzelmi világvégegödörben, és azt várják, mikor húzzuk már ki onnan őket. Egy kicsit hasonló állapot ez, mint ami legtöbbünket elfog a menstruációnk előtt, de a drámaimádók sosem lépnek másik szakaszba.

Fotó: iStock.com/KoretskyiOleksandr

Fotó: iStock.com/KoretskyiOleksandr

Az önjelölt – és rossz – pszichológus

Az érzelmeinkről beszélni nagyon is jó dolog. Szükséges ahhoz, hogy egészséges kapcsolatokat működtessünk, hogy jól érezzük magunkat, ám akadnak emberek, akik túl messzire mennek. Nagyon sokat beszélnek érzelmekről, de sosem azon a módon, ami előremutató az adott szituációban. Nagyon sokszor elmondják, milyen érzést keltenek bennük dolgok, emberek, de a cselekvés helyét is mindig csak a szavak foglalják el. Beszélnek, de sosem tesznek semmit. Ha sokat vagyunk együtt ilyen emberrel, akaratlanul is hasonlóvá kezdünk válni hozzá. Addig tárgyalunk az érzelmeinkről, hogy átmenetileg elveszítjük problémamegoldó képességünket. Az ilyen típusú ember általában panaszkodik nekünk rossz párkapcsolatáról vagy elmebeteg főnökéről, de miközben órákat beszél, sosem old meg semmit, sőt egy lépést sem tesz előre. Egy idő után nagyon elfáradhatunk abban, hogy ezt hallgatjuk. Egyébiránt nem is vagyunk kötelesek, a patópálok könnyen találnak valaki mást, akinek van két füle, így nyugodt szívvel nézhetünk jobb társaság után.