Te + Én

Öröm adni, öröm kapni: az érintés tulajdonképpen alapszükséglet

Megérintettünk ma már valakit? Nem? Nagy hiba! Az érintés, a bőrkapcsolat a legelső az öt érzék közül (hat?), amellyel életünk során találkozunk, nem mellesleg minden sikeres emberi kapcsolat „titkos fegyvere”.

Az érintés nemcsak energia, hanem maga a szeretet. Van, amit nem lehet pótolni a kütyükkel és a különböző okos applikációkkal: a valódi együttlétet. Az érintés az egyik legfontosabb nyelv, melyen kifejezhetjük: Szeretlek! Itt vagyok veled, nem vagy egyedül a világban! Már születésünk előtti állapotunkban is hatalmas szerepe van. Kezdetben még csak a magzatvíz lágy hullámai kényeztetik a magzatot, később, ahogy nő, a méh falához ér hozzá egyre gyakrabban, majd préselődik szinte hozzá, mely szintén hatással van rá: megtapasztalja, milyen az érintés.

Fotó: iStock.com/sebastianosecondi

Fotó: iStock.com/sebastianosecondi

A legkisebbeknek

Aki világra hozott, vagy fogott, látott már csecsemőt, az tudja, milyen kis érzékeny, védtelen lények ők, akik a végtelenségig ki vannak szolgáltatva a világnak, és teljességgel esélytelen, hogy gondoskodás nélkül életben maradjanak. Persze nem teljesen fogalmatlanok, hiszen valamilyen ősi ösztönnek köszönhetően pontosan tudják, mire van szükségük: tökéletesen működik például a szopóreflexük, és ha valami nem a kedvük szerint történik, képesek a lehető leghangosabban a külvilág tudtára hozni azt. Ám az érintés, a dajkálás, a biztonságérzet legalább annyira fontos számára, mint a táplálék, mert habár lát és hall is, mégis így tudjuk a tudtára adni  legkönnyebben, hogy nincs egyedül, a közelében vagyunk, gondoskodunk róla, szeretjük. Sőt, simogatás közben stimuláljuk, mivel a bőr tele van idegvégződésekkel, így fejlesztjük is a kicsi gondolkodását, segítjük az agy optimális fejlődését. Ahogy telik az idő, a csecsemőből totyogó, majd kisgyerek lesz, és az érintésnek egyre fontosabb szerep jut. Kutatások bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol sokat simogatják, dédelgetik, ölelgetik a gyermekeket, ott a sokkal egészségesebbek, hatékonyabban ellenállnak a fertőzéseknek, és  lelkileg kiegyensúlyozottabbak, ezen kívül jobban alszanak, barátságosabbak, magabiztosabbak.

Fotó: iStock.com/RenatoArap

Fotó: iStock.com/RenatoArap

És a legnagyobbaknak 

Persze később sem múlik el az igény, csak míg gyerekként a szüleink, fiatal felnőttként már a szerelmünk kezéért nyúlunk önkéntelenül is, hiszen ösztönösen tudjuk, hogy az érintés testi és lelki jólétünk szempontjából is nagyon fontos. Az érintés által stimulálódnak a bőrben található receptoraink, és csökkennek a stresszhormonok szintjei, tehát megnyugszunk. (Ezért ölelik át ösztönösen az anyukák a síró vagy éppen sérülést szenvedett gyermekeiket.) Az érintkezés hatására oxitocin szabadul fel, amit más néven kötődési hormonnak hívnak,  ezáltal erősödik bennünk a bizalom és a biztonságérzet. De ennél többet is takar, mélyebb értelemmel is bír: az érintés az egyik legősibb kommunikációs forma. Egy nem olyan régi, 2009-e kutatásban Matthew J. Hertenstein pszichológus vezette kutatócsoport arra volt kíváncsi, érintés útján milyen hatékonysággal tudjuk közvetíteni érzelmeinket. Az eredményen a kutatók is nagyon meglepődtek: a bekötött szemű alanyok 78%-os pontossággal beazonosították, hogy mit akartak kifejezni szavak nélkül számukra a környezetük.

Nem csak adni, kapni is jó

Ám ha mi simogatunk valakit, akkor is legalább akkora az öröm hormonjaink szintjén, hiszen ugyanazok a folyamatok mennek végben: megnyugszunk, lassul a pulzusunk, a szívverésünk. Éppen ezért ajánlják idős, magányos embereknek azokat a házi kisállatokat, melyeket naphosszat lehet simogatni, szeretgetni.