Siker

Közösség és klaviatúra: A fejlesztőlány

Nincs olyan területe ma az életünknek, ahol ki tudnánk kerülni az informatika jelenlétét. Legyen az bank, szupermarket, parkolás vagy akár egy kutya örökbefogadása, az informatika, a technológia ma már mindenütt jelen van.

A fejlesztői világ régen a férfiak világa volt. Mára azonban itt is elindult egy komoly változás, egyre több nő érdeklődik az informatika világa iránt. Közülük egy A fejlesztőlány, Dér Leonóra, aki mára közösséget épített maga köré.

46517133_546278532500468_479614153221210112_n

- Hogyan indult az érdeklődésed a fejlesztői pálya iránt?

- Talán az általános iskolában. Heti három informatika óránk volt általában és jártam szakkörre is, ott volt az első löket, bár ott még csak felhasználói szinten. Először programozással középiskolában, szintén egy szakkörön (Digitális Mágia) sikerült találkoznom, és ott Java-ban tanultam meg a programozás alapjait. Aztán persze sok kis saját projekt segített még rengeteg plusz tudás összeszedésében és a középiskola végére már alapvető volt, hogy én az ELTE Informatikai Karára, programtervező informatikus szakra jelentkezzek. Az egyetem előtti nyáron pedig már sikeresen találtam is fejlesztői állást, azóta annál a cégnél dolgozom.

fotó: fejlesztő lány

fotó: fejlesztő lány

- Mi volt a célod a közösségépítéssel?

- Valamikor tavaly november végén indítottam a közösségi oldalamat, teljesen önző céllal. Abban az időben nagyon el voltam havazva mindennel és egyáltalán nincs rendszer az életemben sokszor, így néha azt sem tudtam, hogy milyen nap van. Azt találtam ki, hogy kell nekem valami, amivel minden nap foglalkoznom kell egy kicsit legalább. És tudtam, hogy mivel a téma adott, így biztos megmarad az én lelkesedésem is. Azóta tudom, hogy eltelt egy újabb nap. Azóta pedig, hogy tényleg ekkorra követőtábor jött össze, mindig van valami amit kitalálok és megvalósítom, de soha nincs évekre előre kitalálva, hogy majd mit kell elérni vagy ilyesmi. Általában csak úgy jönnek maguktól a dolgok…

fotó: shutterstock

fotó: shutterstock

- Mit gondolsz milyen irányba fejlődik az informatika világa? Van valamilyen határ?

- Azt látom, hogy ma már szinte elképzelhetetlen, hogy akár a legegyszerűbb dolgot is ne valamilyen technika világából kiesett eszköz segítségével végezzünk el. Gondolok akár csak arra, hogy ha elmégy a postán feladni egy hagyományos levelet, még ott is sorszámot húzol egy gépből, amin ugyanúgy fut egy program, amit valakik megírtak. És  szerintem ez így is fog maradni és nincs is ezzel gond, és valószínűleg ez lesz a tendencia a következő években is. Biztosan van határ, és lennie is kell határnak. Szerintem nagyon jó, hogy megkönnyíti az életet, meggyorsítja a folyamatokat, de talán vannak olyan aspektusai az életnek, ahová nem kellene, hogy beférkőzzön a ez a világ… És itt most behoznám azt a témát is, hogy a világ erőforrásai végesek és már így is túlhasználjuk őket. És sajnos a fejlett technológia eredménye a rengetek elektronikai hulladék. Ha ezzel nem kezdünk valamit, akkor teljesen biztos, hogy elég hamar eljön az a határ.

fotó: shutterstock

fotó: shutterstock

- Szerinted a fiatalok hogy találhatják meg az egyensúlyt technika és valóság között? Mi szükséges ehhez?

- Itt is talán csak a saját példámból tudok kiindulni. Fejlesztőként minden nap sokat ülök a gép előtt, az irodában. De hétvégenként haza-haza járok (mert Budán lakom albérletben és alapvetően egy Salgótarján melletti faluból jöttem), hogy otthon kirándulni menjek a zöldbe, meglátogassam a családtagokat, kikapcsolódjak. Mindezt lehetőleg képernyők bámulása nélkül. És szerintem ez úgy általánosságban is igaz lehet, hogy kell találni olyan időt és elfoglaltságot, amikor megpróbáljuk úgymond kiiktatni az életből ezeket az eszközöket.