Siker

Bravúros szalakótamentés, az ember csak kapkodja a fejét!

Mezőcsát határában csodálatos módon sikerült megmenteni az igen ritka szalakóták négy példányát, négy apró tojást, majd az azokból kikelt négy pelyhes jószágot.

A szalakóta a magyar puszták jellegzetes, döntően kékes tollruhát viselő, varjúméretű madara. Sajnos ez a faj is erősen megritkult a XX. század második felében, ezért a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy megőrizze és növelje a különleges madárfaj költőállományát a Heves-Borsodi-síkon.

Az utóbbi évek legjelentősebb, ehhez a fajhoz kapcsolódó védelmi programja „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” projekt, aminek egyik fő tevékenysége a már eddig létesített fészkelőhelyeken kívül újabbak kialakítása és ezek állapotának javítása. Az egyik ilyen, Mezőcsát határában kirakott mesterséges odúhoz kapcsolódik a nemrégiben kikelt fiókák története…

Mályi madármentő volt a pótapa

A Bükki Nemzeti Park közlése szerint június közepén egy gazdálkodó bejelentése nyomán érkezett meg a Bükki Nemzeti Park igazgatóság természetvédelmi őre, Seres Nándor egy szerencsétlenül járt szalakótapár lakhelyéhez, ahol az odúból bálamadzagba akadva csüngött egy elpusztult felnőtt madár, a költőpár egyik tagja. Az éles szemű gazdálkodó azt is megfigyelte, hogy a másik madár továbbra is ki-be közlekedett az odú röpnyílásán, ami azt sejttette, hogy odabent tojások vagy már kikelt fiókák lehettek.

Fotó: Seres Nándor/Bükki Nemzeti Park

Fotó: Seres Nándor/Bükki Nemzeti Park

 

Megfigyelése helytálló volt, hiszen az odúhoz fölmászva, annak belsejébe bepillantva a bálamadzag „fészekbélésen” négy tojást talált a természetvédelmi őr. A fiókák kikeltetéséhez és felneveléséhez biztosan szükség van mindkét madár gondoskodó helytállására, ugyanis míg egyikőjük kotlik, a másiknak biztosítania kell az egész család táplálékát. Hogy e csonka família esetében is mind a négy tojás egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai a tojásokat a Mályi Madármentő Állomásra vitték, ahol a kotló szülőpárt egy keltetőgép helyettesítette. Itt pótpapájuk, a központ munkatársa segítségével a kis szalakóták egy hét leforgása alatt egyesével ki is keltek.

Újabb bravúr: a fészekbe csempészés

A következő feladat az őrszolgálat előtt az volt, hogy megfelelő örökbefogadó családokat találjanak. Ha az összes fiókát ugyanazzal a költőpárral adoptáltatták volna, akkor a hirtelen jött túl sok éhes száj nagyon megterhelő lehetne a felnőttek számára, és bizonytalanná válna a sikeres fiókanevelésük. Ezért olyan odúkat kellett felkutatni, ahol 3 vagy annál kevesebb utód van.

Fotó: Seres Nándor/Bükki Nemzeti Park

Fotó: Seres Nándor/Bükki Nemzeti Park

 

Mezőség-szerte körülbelül 50 odú lakóinak ellenőrzése során sikerült megfelelő létszámú és korban is „hozzájuk illő” fészekaljakat találni, ahová június 28-án el is helyezték őket. Az örökbefogadó szülőpárok révén felcseperedhetnek és felkészülhetnek az életre, sokkal inkább szalakótához illően, mint amilyen nevelést az ember, legyen bármilyen lelkiismeretes is, nyújtani tudna nekik.

Természetesen, ha a felesleges bálamadzagoktól felelős módon szabadulnának meg azok, akiknek ezekre már nincs szükségük, akkor ehhez hasonló, gyakran az állatok és kicsinyeik életét veszélyeztető balesetek nem fordulhatnának elő…