Siker

Ez az 5 jel arra utalhat, hogy a munkánk rossz hatással van az életünkre

A felnőtt életünk jelentős részét teszi ki a munka, ezért különösen fontos, hogy olyasmit csináljunk, amiben örömünket leljük. Ha ugyanis a munkát nem szeretjük, nem szívesen járunk be dolgozni, akkor az akár a fizikai, de főleg a mentális egészségünkre is károsan hathat. Hogy ne így legyen, érdemes időben felismerni a helyzetet: ez az 5 jel arra utalhat, hogy a munkánk rossz hatással van az életünkre.

Ezek valójában olyan negatív érzések, amik frusztrálóan hathatnak ránk. Miattuk kialakulhat bennünk a szorongás, a depresszió – kedvetlenek lehetünk tőlük, és rossz hangulatúak. Mindez pedig közvetve kihathat a magánéletünkre, a társas kapcsolatainkra. Érdemes tehát időben felismerni a helyzetet: ez az 5 jel arra utalhat, hogy a munkánk rossz hatással van az életünkre. Lehet, hogy ideje lenne szétnézni a munkalehetőségek között?

Apátia

Amikor nem érdekel már bennünket semmi. Valójában nincsenek érzelmeink, nem is tudjuk, hogy a munka jó vagy rossz, egyszerűen csak megcsináljuk. Tudjuk, mi a feladat, elvégezzük mindenféle különösebb érdeklődés vagy érzelem nélkül. A munkahelyen kívül nem szívesen beszélünk a munkánkról. Úgy érezzük, az egy szükséges rossz, amit meg kell csinálni, mert valamiből élni kell.

Fotó: iStock.com/ Poike

Fotó: iStock.com/ Poike

Félelem

Amikor félünk a hétfő reggelektől, vagy minden munkanap előtt rettegve indulunk útnak. Félünk a főnökünktől, a találkozóktól, a határidőktől. Számos tényező idézhet elő rettegést bennünk. Úgy érezzük, hogy mindenki jobb nálunk, és a következő leépítésnél mi leszünk az elsők a listán. Mindez persze nem azt jelenti, hogy rossz munkát végzünk, viszont könnyen lehet, hogy rossz csapatban, rossz munkakörben, rossz munkahelyen vagyunk.

Irigység

Gyakran azt kívánjuk, bárcsak valamelyik kollégánk helyében lennénk. Vagy más munkahelyen, más munkakörben dolgozhatnánk. Irigykedve nézzük mások munkáját, feladatait, fizetését. Bezzeg másokat megdicsérnek, elismerik a munkájukat, pedig mi sokkal többet, sokkal jobban dolgozunk, akkor mi miért nem kapunk figyelmet? Ha nem vesznek észre bennünket, ha nem látják az értékeinket, ha jobbra, többre vágyunk, talán új lehetőségek után kellene néznünk?

Unalom

Gyorsan végzünk, a feladatok nem jelentenek kihívást a számunkra. Minden nap ugyanolyan, minden kiszámítható – és unalmas. Semmi nem történik, nincs újdonság, nincs lelkesedés, nincs kihívás. Nincs motiváció. Csak várjuk, hogy teljen a munkaidő, ami egyébként nagyon lassan telik.

Frusztráció

Tudjuk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mégsem kapunk lehetőséget arra, hogy bebizonyítsuk. Pedig tisztában vagyunk vele, hogy sokkal többet adhatunk a munkahelyünknek, mint bárki más, de a jelenlegi munkakörünk, feladataink korlátoznak ebben. Úgy érezzük, hogy megakadtunk valahol, mégis bizonytalanok vagyunk a váltásban, a változtatásban.