Siker

„Azt az életet élem, amit gyerekkoromban megálmodtam” – Interjú az Operaház balettművészével, Leblanc Gergellyel

Leblanc Gergely még csak 26 éves, mégis nagyon szép karrier áll mögötte. A Magyar Állami Operaház balettművészeként sorra kapja a nagyobbnál nagyobb szerepeket, a 2016/2017-es évadban ráadásul ő lett a Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja. A Gergővel eltöltött beszélgetés igazán jó hangulatban telt, amelynek köszönhetően megismerhettem egy igazán felszabadult, korához képest rendkívül érett és életvidám fiatalembert, aki minden tekintetben talpig úriember.

Most vagy 26 éves. Ha visszatekintesz, akkor a szakmában és a magánéletben ott tartasz, ahol tartani szerettél volna ennyi idős korodra?

Nehéz kérdés így elsőre. (mosolyog) A magánéleti részével most nem annyira foglalkoznék, mert azzal kapcsolatban nem készítek terveket. Nem volt elképzelésem, hogy 26 éves koromra hol szeretnék majd tartani, és hogy lesz-e ekkorra feleségem és gyerekem, erre még most sincs tervem. Szakmailag azt érzem, hogy nagyon a helyemen vagyok, és talán még egy kicsit többet is értem el, mint amit gyerekként megálmodtam. Amikor tizenévesen elkezdett kibontakozni bennem, hogy én tényleg ezt akarom csinálni és egyszer majd szólista szeretnék lenni az Operaházban, akkor körülbelül azt álmodtam meg, ami most van. Úgyhogy azt mondhatom, hogy ez egy nagyon jó időszak, mert most pont azt az életet élem, amit gyerekkoromban megálmodtam.

Fotó: Leblanc Gergely

Fotó: Leblanc Gergely

A rajongáson túl vannak előítéletek, amelyekkel szembe kell néznie manapság egy fiatal férfi balettáncosnak/balettművésznek?


Bizos, hogy vannak előítéletek, de én közvetlenül soha nem tapasztalom. Társaságban ezekről előttem nem beszélnek, mert valószínűleg félnek, hogy ezért megsértődnék vagy rosszulesne. Viszont az sokszor előfordul, hogy amikor megkérdezik, mivel foglalkozom és én azt mondom, hogy balettozom, akkor visszakérdeznek, hogy ezért fizet-e nekem valaki. Olyan is előfordult, hogy többször visszakérdeztek, hogy de hát miből élek, és amikor azt válaszoltam, hogy táncolok, akkor megkérdezték, hogy oké, de mi a valódi munkám? (nevet) Sokan nem tudják, hogy ez egy reggeltől estig tartó kemény munka és állandó leterheltség. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a tánc csak hobbi, és mellette biztos van igazi munkahelyem is, a szabadidőmben pedig néha elmegyek az Operaházba fellépni.

Az Operaházat jelenleg felújítják, így külső szemmel kaotikusabbnak tűnik az a megszokott rendszer, amelyhez a művészek eddig hozzászoktak. Nehéz volt az átállás, hogy nem a megszokott helyre kell reggelente bemenni próbálni, és aztán este fellépni? 

Az elején volt a legnehezebb, amikor kiköltöztünk az Operaházból, hiszen akkor mozdultunk ki leginkább a komfortzónánkból. Szerintem természetes, hogy amikor az ember elhagyja a jól megszokott környezetét, helyét és beosztását, akkor előjönnek a nehézségek és a rossz érzések, de én szerencsére elég hamar hozzászoktam az új helyszínhez. Az Operaházat persze semmi sem helyettesítheti, és semmi sem pótolhatja. Nekem személy szerint nagyon hiányzik és én leszek a legboldogabb, ha majd újra kinyitja a kapuit…

Fotó: Kukta Dóra

Fotó: Kukta Dóra

Hogy néz ki nálad egy feszített tempójú nap?


Nagyon szerencsés vagyok, mert nincs két egyforma napom. A beosztásom attól függően változik, hogy épp milyen, illetve mennyi szerepre készülök. Amikor két darabra készülök párhuzamosan, az nagyon fárasztó, de az is előfordul, hogy három produkcióra is próbálok egy időszakban. Amikor reggeltől estig dolgozom, akkor nagyon vigyáznom kell arra, hogy mit eszem, ilyenkor általaban csak csipegetek, kávézom vagy megeszek egy almát, mert teli hassal nem tudok dolgozni. Az ilyen feszített időszakokban mindig extrán odafigyelek az életmódomra, tehát megpróbálok sokat pihenni és sok vitamint fogyasztani.

Közeleg a december, ami egyet jelent a Diótörő visszatérésével. A karácsonyi időszakban mennyi időd van a családodra és a szeretteidre úgy, hogy végig dolgozol közben? Ki tudsz kapcsolódni és lazítani ilyenkor?

A családom fele vidéken él, akik mindig ragaszkodnak hozzá, hogy a szentestét ott töltsem. Ebből általában nagy rohanás szokott lenni, hiszen nekem 24-én délelőtt mindig előadásom van, ami után belülök az autóba, elmegyek vidékre karácsonyozni, és még aznap este jövök is haza, hiszen másnap megint dolgoznom kell. Nem igazán tudom megélni a karácsonyt, inkább az azt megelőző időszakban próbálok kicsit ráhangolódni…

Milyen lenne, ha rendesen megélhetnéd a karácsonyt?

Biztos olyan, mint amiket az amerikai filmekben látunk… Sütiznék, karácsonyi filmeket néznék, hóembert építenék, minden közhelyes dolgot megcsinálnék. Ez azért majd remélem, változni fog az életemben, mármint az, hogy ezekre a szabadidős programokra kicsit több időt és energiát tudjak fordítani… De hát ilyen a művészek élete, azt szokták mondani, hogy amikor mások szórakoznak, akkor mi dolgozunk, hiszen mi vagyunk azok, akik szórakoztatnak.

Fotó: Kukta Dóra

Fotó: Kukta Dóra

Egy balett-táncos életvitele szigorú szabályok közé van szorítva. Mennyi lemondással jár táncművésznek lenni és ez mennyire nehéz?

Úgy gondolom, hogy ha az ember okosan csinálja, akkor mindennek megvan a helye. Én például próbálok annyi időt tölteni a barátaimmal, amennyit csak tudok. Az ilyen nagy „ereszd el a hajam”-bulik valóban elmaradnak, vagyis valószínűleg nekem sokkal kevesebb van ilyenekből, mint a kortársaimnak. Figyelni kell arra, hogy az ember mennyit pihen, hogy mit eszik, hogyan táplálkozik, mennyit alszik, milyen az életvitele. Az élsportolók vagy az olimpikonok sem élhetnek akármilyen életet, hiszen annak érdekében, hogy a legjobb formájukat hozzák, a testüket a megfelelő módon kell kezelni. Ahhoz, hogy az ember csúcsteljesítményt érjen el, bizonyos áldozatokat kell hozni. Emellett viszont azt is gondolom, hogy szükség van lazább időszakokra, amikor az ember nyugodt szívvel elfogyaszthat el egy hamburgert vagy elmehet találkozni a haverokkal. Szerintem ez hozzátartozik az élethez, és nem szabad 100%-ig megvonni magunktól, csupán jól kell időzíteni.

Rengeteg rémhír terjed arról, hogy a Táncművészeti Főiskolán a lányok hogyan rivalizálnak egymással. Ezt a fiúk csak nevetve nézik, vagy a maguk módján ők is rivalizálnak?

A lányok között valóban nagyobb a rivalizálás, mint a fiúk közt. De ez nemcsak az iskolás évekre vonatkozik, hanem a felnőtt művészekre is. Persze ez soha nem fajul olyan szintre, mint amit a filmekben látunk. Testi bántalmazásra, verekedésre tudtommal még nem került sor. Ez valószínűleg azért van, mert a lányok sokkal többen vannak, így értelemszerűen egy pozícióért vagy szerepért nagyobb konkurenciával kell szembenézniük, mint nekünk fiúknak. Azt gondolom, hogy egy egészséges versenynek csak pozitív hatása van a színvonalra.

Fotó: Leblanc Gergely

Fotó: Leblanc Gergely

Az Operaház az utóbbi években sok modern promóciós ötlettel rukkolt elő, (plakát, reklám, videó), amelyeknek a nem titkolt célja, hogy a fiatalabb generációt is becsalogassák az előadásokra. Mit gondolsz, változott valamelyest a dolog? Nyitottabbak lettek a fiatalok? Érzékelsz ebből bármit is?

Nekem nagyon sok fiatal ismerősöm van, akik rendszeresen jönnek az Operaházba, aminek én nagyon örülök. Ennek a kampánynak egy nyílt célja, hogy a fiatalokat közelebb hozza ehhez a műfajhoz, ezt pedig jó dolognak tartom, ráadásul élvezem az ehhez kapcsolódó fotózásokat.

Azt szokták mondani, hogy a táncosok hamar kiöregszenek a szakmából. Te még nyilván nagyon fiatal vagy, de van már terved vagy elképzelésed az aktív balettévek utánra? Vagy még nem gondolkoztál ezen?

Megmondom őszintén, hogy állandóan ezen gondolkozom. Egyébként ez annyira már nincs is messze. Azt mondják, hogy egy táncos 25 és 35 éves kora között van a csúcson, hiszen akkor van a legjobb állapotban a teste, akkor van a legtöbb energiája, és akkorra gyűlnek össze az iskola és a kezdeti évek tapasztalatai. Összességében fontosnak tartom, hogy az ember előre tervezzen. Én állandóan gondolkozom, hogy mit fogok csinálni, de egyszerűen nem jut eszembe semmi. Nehéz, mert mindenféleképpen olyan dolgot szeretnék csinálni, amit szeretek. Ha napi 8–10 órában valami olyasvalamivel kellene foglalkoznom, amihez nincs kedvem, és csak nyűg az egész, akkor az egész életnek nem lenne semmi értelme.

Mi a következő nagy feladat, szerep, ami rád vár?

Jelenleg benne vagyok egy turnésorozatban, amelynek keretein belül vidékre járunk az Operaházzal és gálaesteket adunk, ennek a programsorozatnak november 24-én volt az utolsó állomása. A következő pedig már a Diótörő lesz, a szokásos nagy decemberi hajtás.