Siker

Miénk a grund! – Kritika a Vígszínház A Pál utcai fiúk című darabjáról

Kétségtelenül az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi sikerét A Pál utcai fiúk című musical érte el, amelyre jegyet szerezni szinte lehetetlen küldetés, a rajongók hada pedig minden egyes előadás után a művészbejárónál várja a szereplőket, mintha csak egy rockkoncertről lenne szó. A darabot körülvevő felhajtás két évvel a bemutató után sem csendesedik, így érdemes kielemezni és megfejteni, mi a titka a grundnak.

Mi is az a grund, és pontosan mi az a grundéletérzés? A Vígszínház A Pál utcai fiúk előadása nem csupán a pár órás kikapcsolódásról szól, és nem addig tart, amíg a szereplők meghajolnak a darab végén. A musical egy olyan folyamatot indított el a fiatal generációban, ami már éppen kihalóban volt. A grundéletérzés ugyanis nem az otthon számítógépezésről vagy okostelefonnal való foglalkozásról szól, sokkal inkább egy olyan gondtalan gyerekkort jelenít meg, ahol a barátok összegyűlnek a megszokott helyükön, és tényleg fontosak egymásnak. Ráadásul egy közös céljuk van, a hely, amit szeretnek, a hely, ahol együtt töltik a szabadidejüket, és amely bajtársiasságra, összetartásra és igazi barátságra neveli őket. Molnár Ferenc regénye és maga a grund szó generációk óta sokat jelent nekünk, a musicaladaptáció azonban még többet adott ehhez. Nem gyerekekkel jelenítik meg a Pál utcaiakat, sem a Vörös ingeseket, hanem fiatal felnőttekkel, éppen ezért az érzelmeket is sokkal inkább át tudják adni számunkra, hiszen a darab mondanivalója magas szintű színészi képességeket kíván meg. Talán megmagyarázhatatlanul, de az emberben önkéntelenül megmozdul valami a darab láttán. Mi is oda akarunk tartozni, mi is szeretnénk az életünket adni a grundért, és mi is szeretnénk ilyen igaz barátokat. De mik a főbb okai a darab sikerének?

Barátság

A Pál utcai fiúk nyilvánvalóan az igaz és mély kapcsolatokon alapul, ezt pedig tökéletesen sikerült megjeleníteni a színpadon. A fiatal színészek az életben is nagyon közel állnak egymáshoz, ami rettentően sokat hozzátesz az előadáshoz. Látszik, hogy ismerik egymás minden rezdülését, és olyan összhangban vannak egymással, ami igen ritka és csodálni való, főleg ilyen fiatal színészek között. Az is teljesen egyértelmű, hogy ha bárki rontana vagy bakizna, akkor a többiek védelmező oroszlánként rohannának a segítségére. A bajtársiasság, a lojalitás és a közös cél bizonyára azok a fogalmak, amelyek miatt még két évvel a premier után sem múlik a darab körüli felhajtás. Színházhoz képest az előadás hatalmas tömegeket mozgat meg, a fiatalok ráadásul elkezdtek színházba járni, és A Pál utcai fiúk iránti rajongásuknak köszönhetően a színház többi darabjára is szorgalmasan járnak. Ez manapság igen egyedülálló, amikor minden az okostelefonokról szól, és amikor az igazi szóbeli kommunikáció már kihalóban van.

Ritmus

A darab bár musical, a zene nagyrészt nem kiemelkedő, és nem is lehet a musicalirodalom nagyjai közé emelni, ám valamiben mégis különbözik a többi zenés darabtól, ez pedig nem más, mint a ritmus. Az egész darab alatt elképesztő hangsúlyt kap a ritmus és annak fontossága, ami ráadásul pluszlöketet ad a fiúknak, és megkockáztatom, hogy hozzájárul a színészek közötti összhang kialakulásához is.

Színészek

Wunderlich József mint Boka, tökéletes választásnak bizonyult, hiszen olyan egyénisége van, akire mindannyian felnéznénk és elfogadnánk „vezérünknek”. Mindenki Nemecseke, vagyis Vecsei H. Miklós bebizonyította, hogy nem lehet bekategorizálni a tipikus szépfiú szerepkörbe. Színészi játéka finom, őszinte, a közte és Wunderlich József között létrejövő összhang pedig vitathatatlan és roppant szép. Az előadásban természetesen megannyi fiatal tehetséges színészfiú szerepel még, akiknek érdemes megjegyeznünk a nevét, ezek közül most mi is felsorolunk néhányat, a teljesség igénye nélkül: Tóth András, Medveczky Balázs, Zoltán Áron, Ember Márk, Király Dániel, Csapó Attila, Csiby Gergely, Józan László.