Ahogy a történelmi feljegyzésekből kiderül, a világirodalom legsikeresebb írói között akadtak egészen bizarr módszerekkel dolgozók is. Az még hagyják, hogy éjszakáztak, dohányoztak, és nem vetették meg az alkoholt, de képesek voltak akár rothadó ételeket szagolgatni is annak érdekében, hogy a figyelmük ne lankadjon.
Goethe és Schiller
A két német klasszikus író nagy barátságban volt egymással, közös folyóiratot is szerkesztettek, udvari színházat is vezettek. Azt gondolnánk, ezek után könnyen tudtak egymás társaságában írni is, de ez nem volt mindig igaz. Schiller ivott és dohányzott, hiányos öltözékben, paróka nélkül mászkált, Goethe ellenben már nem élt ilyen polgárpukkasztó életet. Schiller volt az is, akinek asztalát rendszeresen borították rothadó, bűzlő ételek. Goethe egyszer barátja asztafiókjában egy halom rohadt almát talált, amik Schillert ugyan inspirálták alkotás közben, de Goethe állítólag csak feltépte az ablakot friss levegőért kapkodva.
Fotó: iStock.com/Nomadsoul1
Balzac és Victor Hugo furcsaságai
Balzac egészen önpusztító életet élt, de közben nagyon intenzíven írt. Éjszaka kelt fel alkotni, nappal aludt, de azt sem sokat. Kávéval és más élénkítőszerekkel tartotta ébren magát, alig evett, akkor is csak háromféle ételt, és gyakran viselt szerzetesi csuhát. Victor Hugo sem marad le tőle nagyon, amikor már szorongatta a határidő, de nem volt kész, vett egy nagy üveg tintát, hazaérve levette minden ruháját, és elzárta, hogy fel se tudja venni, majd hónapokon át nem állt fel az asztalától.
Meztelenül írni egyébként Hemingway is szeretett, míg James Joyce zsírkrétával rajzolta a betűket kartonpapírokra, Alexandre Dumas különböző színű papírokra volt csak hajlandó írni, Walter Scott lóháton fogalmazott verseket, Virginia Woolf pedig utált ülni, ezért főleg állva dolgozott.