Siker

Milyen a zenével felnőni? Ez az én történetem

A zenetanulás nem áll az első helyen manapság a szülőknél, amikor szakköröket választanak gyermekeiknek. Hiszen ha a gyermekünk elkezd komolyabban foglalkozni a zenével, esetleg még tehetsége is van hozzá, akkor még mindig semmi biztosíték nincs arra, hogy egyszer abból meg is fog tudni élni. Akkor miért hasznos a zenetanulás? Elmesélem az én történetemet.

Kiskoromban hamar feltűnt a szüleimnek, hogy jó hallásom és ritmusérzékem van. Mindent vissza tudtam énekelni, már 4 évesen órákig ültem a tv előtt, ha zenés színházi műsor ment benne, és folyamatosan produkáltam magam. A családnak természetes volt, hogy ugrálok, táncolok, énekelek az összejöveteleken, mindegy volt, csak középpontban legyek. Ezután nem volt kérdés, hogy zenei általános iskolába kell mennem, így kerültem az Operaház Gyermekkarába. A darabok gyerekkarra eső részét elképesztő precizitással kellett megtanulnunk, majd azt zongorakíséretre egyesével felmondanunk. Akinek ez sikerült, az bekerülhetett a szóban forgó opera előadásába. Gyerekkari próba, zenekari próba, színpadi próba és előadás. Fárasztó volt, kemény munkával és összpontosítással, de minden perce megérte.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Örökre emlékezni fogok arra, amikor a Carmen című opera-előadásban a színpadon futkározva énekeltem, és egyszer csak elkezdtem igazán körülnézni, és megragadni a pillanatot. Még mindig emlékszem az illatokra, a színpad varázslatos erejére és a gyönyörű élő zenére. Tudtam, hogy én itt vagyok itthon, mintha hazaértem volna. Soha, egyetlen pillanatra sem gondoltam, hogy elveszett volna a gyerekkorom, hiszem ennél csodálatosabb nem is lehetett volna. Ami a középiskolát illeti, nyilvánvaló volt, hogy zeneművészeti konzervatóriumban van a helyem, ez így is lett. A délelőtti közismereti órák után jöttek délután a zenei órák, mint például szolfézs, zongora, zeneirodalom, kórus vagy zenekari próba. Szerencsére már általános iskolás koromban megszoktam, hogy délután kettőkor nem ér véget a nap és a kötelezettségek sora, így természetes volt, hogy este hét óránál előbb nem mehetek haza pihenni, mint a többi fiatal.

Fotó: iStock.com/Schnapps2012

Fotó: iStock.com/Schnapps2012

Az, hogy a zene áthatotta az egész gyerek- és fiatalkoromat, valószínűleg annyit adott nekem, amit nem lehet pár mondatban megfogalmazni. Az ember látásmódja, érzékenysége, nyitottsága, empátiája óriási mértékben fejlődik és növekszik, ha művészet veszi körül. A gyerekeknek nemcsak a koncentrációs képességük fog javulni a zenetanulástól, de megtanulnak csapatban dolgozni. Megtanulnak odafigyelni a másikra. Megtanulják, mi is a kemény munka, és hogy szorgalom és rengeteg gyakorlás nélkül nincs eredmény. A kottaolvasástól jobban fogják látni a logikai összefüggéseket, legyen szó a matematikáról vagy magáról az életről.

És mit kaptam én a zenetanulástól?

Fegyelmet, kitartást, a jóra és szépre való törekvést, és annyi életre szóló élményt, ami örökre meghatározó lesz számomra. Bartók és Kodály országában csodálatos lenne, ha a mostani csekély számnál sokkal-sokkal több gyermek tudna kottát olvasni és kezdene el zenét tanulni.