Siker

FOMO helyett itt a JOMO: élvezd, hogy kimaradsz belőle!

Attól függően, melyik oldalon állunk, gondolhatjuk, hogy a közösségi média megjelenése a század legnagyobb találmánya – vagy éppen civilizációnk megrontója. Bárhogy is legyen, abban mindkét tábor megegyezhet, hogy ennek köszönhetően sokkal jobban függünk a technológiától, mint előtte bármikor.

Azt gondolhatnánk, az emberiség új szintre emelkedett az okostelefonok által. Ez a kis számítógép fejlettebb, mint az Apollo–11 volt, amivel 1969-ben a Holdig eljutott Neil Armstrong! És mi ahelyett, hogy csodálatos dolgokra használnánk, ismerőseink nyaralós képei felett bosszankodunk. A folyamatosan frissülő hírfolyamok ugyanis végső soron ezt okozzák: megosztjuk életünk legszebb pillanatait, bezsebeljük a lájkokat, illetve irigykedünk ismerőseink hasonlóan tökéletesre komponált felvételein. Emiatt a többiek élete mindig jobbnak, többnek tűnik. Valaki éppen mindig nyaral, éppen avokádós pirítóst reggelizett vagy édes babája született. A másik éppen lediplomázott, virágot kapott a szerelmétől vagy átrendezte a hálószobáját – és persze ennek eredményét meg is osztja. Bár mi is igyekszünk hajszolni az élményeket, keresni a tökéletes pillanatokat, a többiek mindig többen vannak. Mi pedig úgy érezzük, kimaradtunk, lemaradtunk… Ez a FOMO: a fear of missing out, azaz a félelem, hogy valamiből kimaradunk. Csoda, ha annyi stresszes, szorongó ember van manapság?

Fotó: iStock.com/petrenkod

Fotó: iStock.com/petrenkod

Ne már, te otthon töltöd a péntek estéd?!

A FOMO másik forrása a másoknak való megfelelés. Hány olyan eseményen veszünk részt, amit nem a saját kedvünk miatt teszünk? Családi találkozók, másodunokatestvér főnökének az esküvője, kihagyhatatlan fesztiválok, péntek esti „kötelező” bulik… Mind olyan program, amit azért teszünk, hogy mások kedveljenek minket, hogy nehogy kimaradjunk valamiből, esetleg hogy „normálisnak” tűnjünk. Pedig, ha belegondolunk, lehet, hogy ezek egyáltalán nem azok a dolgok, amikre valóban vágyunk.

És ha kimaradsz, mi lesz?

Nem csoda, hogy a FOMO-ra válaszként hamar megszületett annak az ellentéte, a JOMO. A joy of missing out lényege, hogy kifejezetten élvezzük, ha valamiből kimaradunk. Elsőre furcsa ezt hallani, de gondoljunk bele. Mikor volt olyan, hogy elmentünk a programra, és tényleg valami óriási dolog történt? Mikor kaptunk utoljára olyan értesítést a telefonunkra, amit hogyha nem látunk azonnal, összedől a világ? Bizonyára vannak olyan munkakörök és helyzetek, ahol egy-egy ember léte pótolhatatlan. Azonban – és sajnálom, hogy ezt nekem kell elmondanom – a legtöbbünk pótolható. Vagy ha nem is pótolható, de pár órára mindenképpen mellőzhető. Örüljünk ennek! Ez azt jelenti, több időnk van. Azt jelenti, hogy kicsit élhetjük a saját életünket is. Éljük meg a JOMO-t!

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

Fotó: iStock.com/g-stockstudio

De hogyan?

Kezdésnek kapcsoljunk ki a telefonunkon minden értesítést este 7 és reggel 7 között. A számítógépet se kapcsoljuk be. Álljuk meg, hogy este 10-kor még rápillantunk az e-mailekre, jött-e valami „halaszthatatlan”.

Adjuk fel a multitaskingot. Mi lenne, ha a reggeli kávét élveznénk a maga valójában? Nem rohanva, nem már az online újságot böngészve, nem fél kézzel a gyerek uzsonnáját készítve. Üljünk le a gőzölgő csészével és adjunk magunknak tíz percet ajándékba.

Maradjunk otthon péntek este. Süssünk egy sütit, bújjunk össze párunkkal, vagy csináljunk bármit, amihez éppen kedvünk van.

Merüljünk el hobbinkban pár órára. Legyen az egy jó könyv, kötögetés, erdőjárás vagy játék a gyerekekkel. Ne hagyjuk, hogy megzavarjanak minket ebben. Mikor volt erre utoljára időnk? Most szakítsunk rá!

Ez a JOMO lényege: felismerjük saját vágyainkat és igényeinket, tiszteljük őket és törődünk velük. Tudjuk, mik azok a gondolatok, amik valóban belőlünk fakadnak, és mik azok, amik kívülről törtek be. Elégedettség és nyugalom fog az életünkbe költözni ezzel a szemlélettel.