Siker

A tánc segítségével gyógyult meg a rákból, 90 fölött még mindig tanít

Anna Halprin táncos-koreográfus igazán különleges személyiség. Ötéves kora óta táncol, és 98 évesen sem hagyja abba. A tánc segített neki a gyógyulásban, és abban, hogy másokat is hozzásegítsen a gyógyuláshoz. Ismerjük meg a történetét.

Anna Halprin 1920-ban született, Illinois államban, és a tánc már gyerekkorában élete része lett. Folyamatosan kísérletezett a mozgás lehetőségeivel, és az elsők között használta a táncot mint szertartásélményt és a gyógyítás eszközét. Többek között a Harvardon tanult, és táncos fellépései után 1955-ben kezdett tanítani. Ekkor alapította meg a Táncosok műhelyét, mellyel számos avantgárd alkotást hozott létre, megfigyeléseit rendszerbe foglalva létrehozta saját mozgástudatosság-módszerét.

A gyógyulás táncban

1972-ben az élet komoly próbatétel elé állította. Végbélrákot diagnosztizáltak nála. Ahhoz, hogy megértse a betegségét, dokumentálni kezdte tapasztalatait és gyógyulásának folyamatát. „Próbáltam kitalálni, mi tudna reményt és békét adni” – mondta. A folyamatot 1975-ös, Dark Side Dance (A sötét oldal tánca) című alkotásában dokumentálta, és egy gyógyító módszert is kifejlesztett. „Olyan ez, mint az álommunka táncban, ahol az elme folyamatosan dolgozik a képekkel és fogalmakkal, melyek az érzelmek eltáncolásából születnek – mondta a módszerről. – A gyógyulás során nem mindig tüntetjük el a problémát, a lényeg sokkal inkább az, hogy megtanuljuk a kreatív folyamatot, mely segít megküzdeni vele.”

 

Five Stages of Healing (A gyógyulás öt szakasza) című munkájában azt az öt lépést írja le, mely a megküzdésben segít: „Először meghatározzuk a problémát, majd szembenézünk vele. A harmadik lépés az elengedés, a negyedik a változás, ami ennek kapcsán felmerül, az ötödik pedig az integráció.” Módszereivel több műhelyt is tartott krónikus, illetve halálos betegségben szenvedőknek, és terápiás alkalmai egyre inkább aköré épültek, hogyan tudják az emberek való életbeli problémáikat szertartásokon keresztül megjeleníteni. A művész-terapeuta most 98 éves, és még mindig részt vesz a lányával közösen tartott műhelymunkákon.

„Azt gondolom, a gyógyulásnak ahhoz van köze, ahogyan egésszé válunk. Az integrációhoz, melynek során elismerjük fizikai, érzelmi és művészi részünk egyes aspektusait, és képesek vagyunk a hétköznapokban is alkalmazni mindazt, amit megtanultunk.”