1. De…
Mikor mondtunk utoljára olyasmit például, hogy „elmennék edzeni, de túl fáradt vagyok…” vagy „szívesen étkeznék egészségesen, de kinek van arra energiája…?”? Lehet, hogy éppen ma? Vegyük észre, hogy ezek a kifogások többnyire nincsenek a hasznunkra – ha a vágyunk az érdekünkben történik, inkább ne használjuk azt a kötőszót, hogy „de…”. Például cseréljük ki „és”-re, így talán közelebb kerülünk a saját valóságunkhoz.
Fotó: iStock.com/Poike
2. Kellene
A feltételes mód trükkös, hiszen a segítségével sokszor úgy tehetünk kijelentéseket, hogy azokat nem feltétlenül tartjuk be, vagy nem biztos, hogy fedik a valóságot. „El kellene menni edzeni este” vagy „meg kellene csinálni a feladatot”. De? Miért nem megyünk el edzésre vagy kezdjük megcsinálni a feladatot? Mi tart vissza bennünket? Ahelyett, hogy gondolkozunk rajta, inkább cselekedjünk.
3. Remélem
„Remélem, hogy egy nap én is férjhez megyek” vagy „remélem, hogy majd én is sikeres leszek a jövőben”. Persze nem arról van szó, hogy ne reménykedjünk, de vajon mit teszünk azért, hogy a vágyunk teljesüljön? Egyáltalán: valóban szükségünk van arra a dologra? Ha nem elérhetetlen a remény tárgya, akkor nyugodtan ábrándozzunk róla – és tegyünk is azért, hogy megvalósuljon.
4. Soha és mindig
Ezek olyan általános jelentéssel bíró szavak, amik valószínűleg nem igazak. Amikor azt mondjuk, hogy „én soha nem bocsátok meg”, nem tudhatjuk, ez valóban így lesz-e, hiszen nem látunk a jövőbe. Vagy ha azt mondjuk, hogy „én mindig odafigyelek arra, hogy mit eszem”, vajon valóban mindig így volt és így is van? Nem történt olyan eset, amikor olyasmit ettünk, ami nem illik bele ebbe a kijelentésbe? Érdemesebb lehet inkább a „gyakran” és a „ritkán” szavakat használni, azok talán közelebb állnak a valósághoz.
