Rövidtávú memóriánkban általában négy-hét dolgot tárolunk egyszerre. Ám ha elkezdünk okosan csoportosítani a fejünkben, az lehetővé teszi, hogy sokkal több mindent észben tartsunk. A megjegyzendő dolgokat tegyük emlékezetesebbé és értelmesebbé, például a listán szereplő dolgok első betűjéből alkossunk egy szót, vagy keverjük össze a paradicsomszószt a fejünkben egy varázslatos receptben a pillanatragasztóval, a zsebkendővel, a brokkolival, a kiflivel, a fogkrémmel és mondjuk a mosószerrel, máris könnyebben emlékszünk majd a boltban a bevásárlólistánkra.
Fontos az akusztika
Sokkal könnyebben megjegyzünk egy sor adatot, ha azokat hangzatosan tudjuk prezentálni a memóriánknak. Készítsünk belőlük kis dalocskát, adjunk nekik ritmust, szedjük versbe, vagy az első betűket felhasználva alkossunk mondatot. Például meg akarjuk jegyezni a naprendszerünk bolygóit. Elsorolhatjuk magunknak unalmasan, hogy Neptunusz, Uránusz, Merkúr, Szaturnusz, Vénusz, Föld, Jupiter, vagy készíthetünk belőle egy mondatot is, miszerint „Nappal unom magam, szeretnék végre a fellegekben járni”. Agyunk annál könnyebben jegyez meg valamit, minél furcsább az információ, és minél inkább mozgóképként él a memóriánkban a köré épített történet.
Fotó: unsplash.com/LonelyPlanet
Az ókori görögök és rómaiak módszere
Az ókori elmék által népszerűnek tartott módszer ma is működik. Szükség lesz hozzá térbeli memóriánkra, kreativitásunkra és fantáziánkra is, hogy betartsuk a három lépést. Először is egy jól ismert útvonalunkra helyezzük el egy mentális képben az információkat, amikre szükségünk van. Vizualizáljuk azokat minél erősebben a jól bejáratott útvonalunk állomásaiként. Hogy később felidézzük a szükséges infókat, elég csak magunk elé képzelni az utat.
Memóriatérkép
Ha jobban szeretjük a papírt-ceruzát igénylő módszereket, a futóútvonalon elképzelt megjegyzendő információkat elmetérképen is lerajzolhatjuk. Ehhez fektessünk el egy A4-es papírt magunk előtt, és írjuk fel középre a fő témakört vagy infót. A fő gondolat legyen a törzs, aztán jönnek az ágak és a hozzájuk kapcsolódó apróbb információmorzsák, kulcsszavak a levelek. Legyenek benne színek, formák, bármi, ami segítséget nyújt és érdekesebbé teszi a dolgot. Nem baj, ha mások számára érthetetlen és átláthatatlan, amit művelünk, az számít, hogy nekünk működjön.
Fotó: iStock.com/AntonioGuillem
Az ismétlés ereje
Ismétlés a tudás anyja – szól a mondás, és igaza is van. Minél többször ismétlünk el valamit, az információk annál hatékonyabban kerülnek a limitált kapacitású rövidtávú memóriából a korlátlan hellyel rendelkező hosszú távú memóriába. Hogy az egész ne legyen unalmas, kombináljunk különböző ismétlő technikákat, az éneklést, a felolvasást, a magyarázást, a leírást, az elszavalást, így többféle neurológiai ösvényt vésünk a memóriánkba.
Ne állítsuk magunkat lehetetlen küldetés elé
Agyunk nem egy számítógép, amelybe csak belegépeljük az információkat, és azok hiánytalanul ott is maradnak, ennél sokkal bonyolultabbak vagyunk. Nem baj, ha nem sikerül mindig mindent tökéletesen megjegyeznünk, a lényeg, hogy próbálkozzunk, keressünk új módszereket, mert a memória és az agykapacitás is kiválóan fejleszthető, de csak akkor, ha sokat gyakorlunk, és ha nem adjuk fel. Próbáljuk ki, hogy diszkréten rágózunk, mert az javítja a rövidtávú memória hatékonyságát: az állkapocs mozgása frissíti az agy vérkeringését. Az is segíthet, ha egyik kezünket ökölbe szorítjuk tanulás közben, és ha az infót később fel akarjuk idézni, a mozdulat megismétlése segít benne. Azt pedig ne várjuk a szervezetünktől, hogy ha nem alszunk, pihenünk, mozgunk eleget, és túlhajtjuk magunkat, akkor is kielégítően működjön.
