Siker

Segítség munkamániásoknak: így kapcsolódjunk ki és dolgozzunk kevesebbet

Mindenkinek van olyan ismerőse, akire egyértelműen igaz, hogy munkamániás – ha éppen nem ő maga az. Az utóbbi esetben a felismerés talán már fél siker. De biztos, hogy csak a munkának szeretnénk élni? Hol marad az életünkből a család, a barátok, és persze a személyes igényeink, a pihenés, a kikapcsolódás és a szórakozás? Ha nem szeretnénk az egész életünket végigdolgozni, íme egy kis segítség munkamániásoknak: így kapcsolódhatunk ki és dolgozhatunk kevesebbet.

Mindennek van határa

A munkaidőnek is. Ha 8–16 óráig tart a munkaidőnk, akkor valóban tartson addig, ne érkezzünk sokkal hamarabb és ne túlórázzunk állandóan még akkor sem, ha kifizetik. Sokan azt hiszik, ez elvárás, ami olykor talán igaz, de a lassítás érdekében próbáljunk meg valóban csak annyit dolgozni, amennyi a munkaszerződésünkben van. Se többet, se kevesebbet.

Keressünk fel egy szakembert

Az egyik legjobb dolog, amit a probléma felismerése után tehetünk, hogy felkeresünk egy szakembert, aki szakszerű segítséget adhat a számunkra akár az időbesztást, akár a túlvállalást tekintve. Segíthet, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a magánélet között.

Fotó: iStock.com/ DragonImages

Fotó: iStock.com/DragonImages

Keressünk egy hobbit

Ha találunk olyan munkán kívüli elfoglaltságot, amit szívesen csinálunk, valószínűleg egyre inkább arra törekszünk majd, hogy szakítsunk időt az azzal való foglalkozáshoz. Lehet ez művészet, sport, kertészkedés vagy kézimunka – a lényeg, hogy örömünket leljük benne és kikapcsoljon bennünket, még ha csak napi egy órára is.

Offline üzemmód

Munkaidőn kívül ne nézegessük a leveleinket, ne foglalkozzunk a munkahelyi feladatokkal vagy problémákkal. A szabadidő a miénk, osszuk be mi és ne pazaroljuk el azt a munkahelyi dolgokra. A legjobb, ha kikapcsoljuk a telefont és rá sem nézünk a laptopunkra, de legalábbis próbáljuk meg elfelejteni ezeket az eszközöket arra a kis időre.

Tudjuk azt mondani, hogy „nem”

Sokak számára az egyik legnehezebb feladat, hogy nemet mondjanak másoknak, egy feladatra vagy felkérésre még akkor is, ha tudják, hogy szinte képtelenség beiktatni az idejükbe. Félnek, hogy ha nemet mondanak, a munkahelyen bajba kerülhetnek, illetve abban reménykednek, hogy ezáltal jobban elismerik őket. De nem kell mindenre igent mondani, nem szabad túlhajtani magunkat. Ha nem is állandóan, de a valóban lehetetlennek tűnő dolgokra mondjunk nyugodtan nemet.