Siker

Szeretlek is meg nem is – a borderline párkapcsolata

A borderline, más néven határeseti személyiségzavar egy viszonylag új keletű diagnózis, jellemzői alapján mégis szinte mindenki találkozhatott már ilyen emberrel. Főleg, ha párkapcsolatban éltünk eggyel, egyhamar nem felejtjük el, az garantált.

Ahogy a legtöbb személyiségzavarnál, úgy a borderline-nál is jellemző, hogy ő maga nincsen tisztában azzal, milyen komoly problémája van. Azaz nincs betegségtudata, hajlamos inkább másokat hibáztatni, pedig ő az, aki elég rugalmatlan az élet több területén. A borderline-nál ráadásul legvilágosabban éppen kapcsolataiban látszik az a mérhetetlen szélsőségesség, amiben mozog. Érzelmileg nagyon labilis, hangulata ingadozik, holott ennek semmi oka nincsen – legalábbis egy külső szemlélő számára. Állandóan hasít: számára csak fekete és fehér létezik, a szürke árnyalataival, azzal, hogy valami egy kicsit jó is, egy kicsit rossz is, nem tud mit kezdeni. Impulzív ember, könnyen csap jelenetet, de sokszor hajlamos az önpusztító viselkedésre is. Iszik, drogozik, vagy rendszeresen futó kalandokba keveredik, akár kisebb rendőrségi ügyek is képbe kerülhetnek. Nem ritka a szó szerinti önpusztítás sem, például a falcolás vagy az öngyilkossági fenyegetés, kísérlet. A külső jelekből ugyan lehet következtetést levonni, de igazán a belső űr és káosz, ami jellemző a borderline-ra.

Fotó: iStock.com/fizkes

Fotó: iStock.com/fizkes

Egyedül? Soha!

Sokszor a saját maguknak okozott fájdalommal is azt igyekeznek elérni, hogy érezzék: léteznek. Súlyos identitáskrízisben szenvednek, rettegnek az elhagyástól, attól, hogy nem elég jók, hogy nem kellenek senkinek. Pedig az űr valójában bennük van, ezért nem maradhatnak soha egyedül. Mindent meg is tesznek a párjukért, az egekig magasztalják, imádják őket, majd a következő pillanatban menekülnek, gyűlölik őket, és minden rosszat elmondanak róluk – ismét minden látható külső ok nélkül. Bármilyen ellentmondásos, itt is az elhagyástól való félelem áll a háttérben: amikor azt hiszik, a másik el akarja hagyni őket, inkább ők taszítják el, ami után általában azonnal bűntudatot éreznek, és próbálják jóvátenni a hibát. Pont ezért hajlamosak bántalmazó kapcsolatban is benne maradni, mert az még mindig jobb, mintha egyedül kellene lenniük.

Mi áll a háttérben?

Pontosan nem tudni, mitől alakul ki a borderline személyiségzavar. Biztos, hogy fontos szerepet játszik benne az anyai gondoskodás minősége vagy hiánya is. Valószínűleg a következetlen nevelés, a megfelelő határok és korlátok felállítása szenvedett csorbát kora gyerekkorukban – márpedig ezek az egészséges érzelmi fejlődés alappillérei. A mentalizáció szintén az a folyamat, ami egy borderline-nak nagyon nem megy: a saját és mások érzelmeinek felismerése, feldolgozása, kezelése olyan dolog, ami a kiegyensúlyozott kapcsolatok alapját kell, hogy jelentse. A borderline-ban benne maradt az a kavargó, megfoghatatlan szorongás, ami egy csecsemőben van – csak ezt náluk nem oldották fel.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Sosem késő!

A borderline személyiségzavar kezelhető. A nehézséget éppen az okozza, hogy a borderline ritkán ismeri fel, hogy ez egy betegség, amit kezelni kellene, ő konfliktushelyzetben mindig hárítja a felelősséget. Ha szakemberhez fordul, az általában más, a személyiségzavarára épülő probléma miatt van: például depresszió, szerhasználat, evészavar. A pszichoterapeuta felelőssége, hogy felismerje az ezek mögött húzódó személyiségfelépítésben található problémát és azt kezelje, ne csak a tünetet. A borderline-ra hosszú terápia vár, amelynek során az alapoktól építkeznek, megtanulják a mentalizációt, az emberek és saját maguk működését, helyüket a világban. A borderline szerettei, családja részéről pedig a következetes, őszinte és együttérző kommunikáció, ami sikerre vezet.

A személyiségzavarok gyógyítása komoly pszichológiai szaktudást igényel, ezért ne bízzuk tanácsadóra, coachra vagy kineziológusra a terápiát! Klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta az, aki kompetens ebben a témában.