„Az érzelmi pallérozottság legalább olyan fontos része a műveltségnek, mint a matematikában vagy az olvasásban való jártasság” – fogalmaz Karen Stone Mc Crown amerikai pszichológus. Az EQ alapvető szerepet tölt be emberi kapcsolataink kialakításában és fenntartásában, de a szakmai sikereinket is befolyásolhatja. Életünk bármely szakaszában is vagyunk, az alábbi 5 lépés segíthet érzelmi intelligenciánk fejlesztésében és öntudatosságunk növelésében.
Figyeljük meg érzelmeinket
A külső elvárásoknak való megfelelés, a rengeteg kötelesség és feladat között könnyen elveszíthetjük a kapcsolódást önmagunkkal. Ez pedig ahhoz vezet, hogy gyakran „öntudatlanul” cselekszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a jelzéseket, melyeket érzelmeink közvetítenek. Hogy visszataláljunk legbensőbb útmutatónkhoz, próbáljuk ki a következő gyakorlatot.
Állítsunk be telefonunkon figyelmeztető jelzéseket több időpontra (például háromóránkénti időközökre). Amikor a jelzés megszólal, vegyünk néhány mély levegőt, és kezdjünk el befelé figyelni. Figyeljük meg, hogyan érzünk az adott pillanatban, és ez fizikai testünk mely pontján vált ki reakciót. Minél többet gyakoroljuk ezt a módszert, annál közelebb kerülünk a saját érzelmeinkhez.
Fotó: iStock.com/Ridofranz
Figyeljük meg viselkedésünket
Miközben érzelmi tudatosságunk elmélyítésére törekszünk, figyeljük meg azt is, hogyan viselkedünk a különféle érzések mentén. Milyen hatással van ez a másokkal történő kommunikációnkra, a teljesítőképességünkre, vagy egyáltalán az általános közérzetünkre? Fontos, hogy ne címkézzük a reakcióinkat, csak ismerjük fel őket – sokkal őszintébbek lehetünk önmagunkkal, ha nem ítélkezünk a saját viselkedésünk felett.
Vállaljunk felelősséget érzelmeinkért és viselkedésünkért
Valószínűleg ez a legnehezebb, ám leghasznosabb lépés is. Az érzéseink, megnyilvánulásaink belőlünk fakadnak, nem másokból, ezért csak és kizárólag mi vagyunk felelősek értük. Ha megbántva érezzük magunkat amiatt, amit valaki más mondott, és ezért durván visszatámadunk, mi vagyunk felelősek a tettünkért. Ugyanakkor ezek az érzések fontos információt szolgáltatnak a másik emberrel való kapcsolatunkról, illetve a saját szükségleteinkről, de a felelősség értük csak a miénk.
Gyakoroljunk visszacsatolást az ösztönös reagálás helyett
Nagy különbség van a visszacsatolás és a reakció között. A reagálás általában tudat alatti folyamat egy érzelmi impulzus hatására – viselkedésünkkel kifejezzük a pillanatnyi érzéseinket bármiféle kontroll nélkül. Ha például valaki megzavar minket, amikor egy fontos feladat közepén vagyunk, hajlamosak vagyunk nagyot sóhajtani vagy akár a szemünket forgatni. A visszacsatolás ezzel szemben egy tudatos folyamat, amelyben felismerjük az érzelmeinket, és eldöntjük, hogyan viselkedünk ennek hatására. Az előbbi példánál maradva, ha megzavar valaki, bántó mimika helyett nyugodt, kedves hangnemben elmondjuk a személynek, hogy most nem igazán alkalmas, és javaslunk neki egy későbbi időpontot, amikor tudunk foglalkozni azzal, amivel hozzánk fordult.
Fotó: iStock.com/Ridofranz
Gyakoroljunk empátiát magunkkal és másokkal szemben is
Az empátia több, mint együttérezni valakivel. Azt jelenti, hogy megértjük, valaki miért érez vagy viselkedik úgy, ahogy, és képesek vagyunk ezt kommunikálni is felé. Először magunkkal szemben kell tökélyre fejleszteni ezt a képességet – amikor legközelebb észrevesszük, hogy egy helyzet, személy erős érzelmeket vált ki belőlünk, tegyük fel magunknak a kérdést: „Miért érzek így?” Először talán „nem tudom” lesz a válasz, de ha kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, elő fognak bukni az igazi okok.
A témával bővebben foglalkozik a Ridikül mai adása, amelynek címe: Érzelmi intelligenciánk, avagy az EQ nyomában. A stúdióban beszélget Völgyesi Gabriella, Kósa Erika, Polus Enikő és meglepetés-férfivendégünk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük vissza.
