Siker

Féleleműző kihívás

Nem szeretünk félni. Érthető is, hiszen nagyjából a fájdalommal egyenértékű a vele járó szenvedés. A jó hír azonban az, hogy mindig tágíthatunk a határainkon!

A félelmet ahogy megtanultuk, úgy ki is tudjuk dolgozni magunkból, legalábbis dr. Karl Menninger szerint. Ám ez nem jelenti azt, hogy a félelem az ellenségünk. Szükségünk van rá ahhoz, hogy óvatosan éljünk, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol baj érhet minket, a vérünkben száguldó adrenalin rugalmasan tart, készen a túlélésre. Megnő tőle a pulzusszám, a vérnyomás, hirtelen mintha erő költözne tagjainkba, hogy fussunk vagy harcoljunk. Ám ilyenkor, mivel az egész szervezet harcra kész, az agynak, a gondolkodásnak kisebb szerep jut. A stresszhormonok hatására még az idő- vagy térérzékelésünk is torzulhat. Ha túl sok van bennünk a félelemből, az már akadályozhat a mindennapok kihívásaiban is, s már nem túlélni segít, hanem éppen az élet örömteli megélésétől foszt meg. Az egyébként teljesen normális és helyénvaló biológiai reakció egy ponton túl már nincs a segítségünkre, hiszen nincs vészhelyzet, viszont anélkül is – mivel nem gondolkodunk logikusan, csupán félelemből – rossz döntéseket hozhatunk.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

Ok nélkül félünk

Félelmeink legnagyobb részének semmi köze valódi vészhelyzetekhez. Csupán az elménkben lakozó aggodalom ad szárnyakat a stresszhormonoknak, úgy gondoljuk, veszélyben vagyunk, pedig ez nem igaz. Például – csak hogy a leggyakoribb félelmeket említsük – senkinek nem lett még tőle fizikai baja, hogy emberek előtt beszéljen nyilvánosan, hibát vétett, veszteség érte, hogy mások rossz véleménnyel voltak róla, ugyanígy nem hasonlítható a kardfogú tigris támadásához a tömegtől, a változástól, öregedéstől, magánytól, megaláztatástól vagy csalódástól való félelem sem.

Nem az bátor, aki nem fél

Ugyanakkor nem létezik olyan ember, akinek ne lennének irracionális félelmei, akinek minden tökéletesen menne. Nem az számít, miktől félünk, hanem az, mit kezdünk a negatív érzéseinkkel, képesek vagyunk-e túllépni, felülemelkedni rajtuk. Ahogy Bob Marley mondta: Csak mi szabadíthatjuk fel elménket a rabszolgaság alól. A fő baj a félelemmel az, hogy erősen korlátozza a lehetőségeinket. Aki sok mindentől fél, annak az élete beszűkül, az nem tud fejlődni, előrehaladni.

Fotó: iStock.com/tommaso79

Fotó: iStock.com/tommaso79

30 napos féleleműzés

A Cambridge-i Egyetem kutatása szerint képesek vagyunk legyőzni irracionális félelmeinket azáltal, hogy folyamatosan szembenézünk velük, kitesszük magunkat nekik. Akár extrém sportokkal, akár horrorfilmek nézésével, akár félelmetesnek tartott állatok megérintésével kijjebb tolhatjuk toleranciánkat, ingerküszöbünket, és rájöhetünk, hogy megélni a félelmetes helyzeteket nem is olyan rossz, mint gondoltuk. A 30 napos kihíváshoz készítsünk egy listát félelmeinkről, szorongásainkról, és minden nap próbáljunk meg szembenézni legalább eggyel! Első lépésként ne hajtogassuk, hogy nem vagyunk képesek rá, vagy hogy ez milyen rossz lesz. Próbáljunk változtatni a hozzáállásunkon, például a „nem fogok”-ot helyettesítsük az „inkább ezt tenném” típusú mondatokkal.

Sport

A félelem legyőzésében nagy szerepe van a rendszeres mozgásnak! Kezdjük el az edzőteremben, a szabadban, vagy akár otthon! Teremtsünk rá időt, ahogy magunkra is! Aztán kezdjünk el szembenézni a félelmeinkkel. Rettegünk attól, hogy nyilvánosan beszéljünk? Menjünk fel a színpadra, és azért is tegyük meg! Félünk az öregedéstől? Kérjünk meg egy sminkmestert, hogy egy napra maszkírozzon minket öregnek! A cselekvés képes helyrezökkenteni, és növeli a bizalmat. Tétlenségünknek ugyanis leggyakrabban nem a képességeink hiánya, hanem pont a félelmünk az oka. Cselekedjünk, találkozzunk a barátainkkal, tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, menjünk társaságba, próbáljunk ki új dolgokat, menjünk egy másik úton hazafelé, fedezzük fel a természetet! Sok kicsi lépés sokat ér a félelem ellen, és utat mutat egy szabadabb élethez.