Siker

A sikeres emberek így kezelik azokat, akiket nem szeretnek

Sajnos nagyon valószínűtlen, hogy képesek vagyunk mindenkit elkerülni az életünk során, akit nem kedvelünk – előbb-utóbb biztosan együtt kell dolgoznunk egy idegesítő kollégával, az edzésünkön jelenik meg valaki, akit nem tudunk elviselni, vagy a nagyobb családban vagyunk kénytelenek eltűrni olyan embereket, akiket legszívesebben soha nem látnánk. Őket is tudnunk kell kezelni – a sikeres emberek például így teszik.

Fogadjuk el, hogy nem szerethetünk mindenkit

Ha muszáj elviselnünk valaki olyat, akit ki nem állhatunk, az első lépés a közös együtt létezés felé az, ha elfogadjuk, hogy bizony nem szerethetünk mindenkit, és az ilyen emberek az élet természetes velejárói. Dr. Susan Krauss pszichológus szerint segít az is, ha felismerjük, hogy ez még nem jelenti, hogy rossz emberek vagyunk, sem azt, hogy a másik rossz ember (legalábbis kicsi az esély rá), valójában csak nem egyezik a személyiségünk egymással.

Próbáljuk meg pozitívan felfogni a mondanivalójukat

Adjuk meg az esélyt nekik, hogy nem olyan negatívan értették a mondanivalójukat, mint ahogyan azt mi értettük: könnyen lehet, hogy az idegesítő kolléga nem is akar minket szabotálni a munkahelyen, a bosszantó anyós pedig nem akart lehülyézni minket, csak mi értettük félre. Persze könnyen lehet, hogy nem ez a helyzet, de ha felidegesítjük magunkat rajta, az csak nekünk tesz rosszat, így legalább elsőre adjuk meg nekik az esélyt, mielőtt leírnánk őket örökre.

Fotó: Pexels/ CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Ismerjük fel a saját érzelmeinket

Persze, az, hogy hogyan érezzük magunkat, másokon is múlik, de valójában mi kontrolláljuk, milyen válaszreakciót adunk valamire. Így ha látjuk, hogy éppen megy fel bennünk a pumpa, tudatosan nyugtassuk le magunkat, mosolyogjunk és bólogassunk – így nem lesz nagyobb ügy a helyzetből, mint kellene, és hamarabb megszabadulunk az idegesítő személytől is.

Ne vegyük fel a védekező hadállást

Ha támadnak bennünket valamivel, a legrosszabb, amit tehetünk, hogy azonnal csak védekezünk, és szabadkozunk a tetteink miatt. Ez csak nagyobb erőt és hatalmat ad annak, aki éppen kritizál minket. Ha jogos a kritika, fogadjuk el, és javítsunk a helyzeten, ha pedig nem, akkor kérdezzünk bele konkrétumokba, hogy pontosan mi is a baja a másiknak azzal, amit tettünk, vagy amilyenek vagyunk. Ha okos, pontos és komoly kérdéseket teszünk fel, azzal kivesszük a szelet a vitorlájából, és magyarázkodásra kényszerítjük – máris a mi kezünkben van az irányítás, és egyben a hatalom is.