Siker

A bűvös 21 nap – csak 21 napig kellene kitartanunk egyfolytában fogadalmaink mellett

Olyan sok mindent kérünk így év elején, olyan sok mindent ígérünk. Leginkább magunknak. Ajándék gondolatokkal, reményekkel kényeztetjük magunkat: megszépülünk, felfrissülünk, lefogyunk, (meghízunk), meggazdagszunk, társra lelünk.

Gondolatban minden hiányt, minden űrt kipótolunk és aztán reménykedünk, hogy így lesz. Nagyjából olyan három kemény hétig kellene kitartanunk, addig kellene életben tartani a lelkesedést, mert ha a bűvös 21 napig eljutunk, onnantól kezdve válhat gyakorlattá, valódi igénnyé bennünk az ilyen-olyan okból megfogalmazott remény. A legtöbbször azonban nem jutunk el odáig, bukjuk a 21 napot, pedig az a három hét elsőre  nem tűnik hosszúnak. Mégis valahogy a második hét vége felé elfogy a lendület. És mindegy, miről van szó: igaz ez a diétára, a mozgással kapcsolatos elhatározásra, vagy arra, hogy naplót írunk.

Fotó: Pexels/ CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Igaz ez a rend fenntartására az életünkben – hogy naponta takarítunk, hogy minden nap meglocsoljuk a virágokat, hogy ettől kezdve igenis MINDENT visszapakolunk a helyére. Hogy takarékoskodni fogunk, vagy hogy félretesszük az aprót nehéz napokra. Igen, még a 200 Ft-os érmék üvegbe gyűjtögetése is a legtöbb esetben nagyjából ennyi ideig marad rendszeres, onnantól kezdve válik esetlegessé. Majd kopik el, csórjuk vissza pizzára, a gyerek uzsonnájára, vagy dobáljuk be a kocsimosó automatájába a félretett érméket. Nagyjából két hétig tart az elhatározás, hogy ettől kezdve nem és nem veszünk méregdrága kapucsínót a menő kávézóban, hanem termoszban visszük magunkkal a forró kávét, két hét alatt szivárog el a friss zöldséglevek irányába mutatott érdeklődés.

Fotó: iStock.com/kieferpix

Fotó: iStock.com/kieferpix

Igaz ez a lelki életünkkel kapcsolatos nagy döntésekre is, azzal a parányi különbséggel, hogy azokat még hamarabb dobjuk sutba. Gondoljunk csak arra, hogy év elején eldöntjük, ettől kezdve nem sértődünk meg, nem húzzuk fel magunkat semmiségeken, vagy hogy kiállunk magunkért a munkahelyen. Nem csattanunk fel, nem kiabálunk a gyerekre, a párunkra, a kutyára, nem csapkodjuk az ajtót, vagy hogy MEGFIGYELJÜK, naponta hányan mosolyognak ránk. Bizony a mosolyok naplózása és a hálaadás lendülete is megtörik. Három hétig se tart ki. Miért írjuk le mindezt? Mert most még van idő cetlikkel teletűzdelni a lakás minden szem előtt lévő hangsúlyos pontját: a fürdőszoba tükrére, a hűtőre, az előszobafalra a kulcsok mellé, az ebédlőasztalon porosodó karácsonyi koszorúra tűzzünk színes cetliket, amelyekre annyit írunk: 21 nap – meg tudom csinálni.

Utána beépül, rutinná válik, magától is menni fog. Kívánjuk, hogy így legyen.