Siker

Van, ami sosem hazudik: a megérzés tudománya

Hallgassunk a megérzéseinkre. De mi az a megérzés, honnan jön, s mégis hogyan vagyunk képesek meghallani, mit akar mondani?

A megérzés egy teljességgel meghatározhatatlan sugallat, ami az embernek talán nem is a fejében, hanem a gyomrában, esetleg a csontvelőjében születik meg, netán az idegvégződéseiben. Valami, amiről pontosan tudja, hogy úgy van, nem is érdemes ellenne menni, mégis gyakran kényszerül arra, hogy küzdjön ellene az utolsó pillanatig.

Ma már senki nem vitatja, hogy léteznek megérzések, melyek mellett nem szabad elmenni, hanem meg kell hallgatni őket. Talán a legegyszerűbb módszer, hogy időnként elcsendesedünk, eltávolodunk a kütyüktől, és mindattól, ami elvonja a figyelmünket, és csak befelé koncentrálunk. Nagyon nehéz, és egyre nehezebb ezt megtenni manapság, amikor már egyszerre rengeteg ingert vagyunk képesek feldolgozni, s tulajdonképpen vágyunk is rájuk, különben unatkozunk. Legegyszerűbb, ha valami hétköznapi cselekedet közben merülünk el gondolataink, mondjuk reggeli kávézás vagy magányos séta, kirándulás alkalmával. A csendes elme mellett könnyebben halljuk meg, mit üzenünk önmagunknak.

Fotó: iStock.com/DGLimagesd

Fotó: iStock.com/DGLimagesd

Dr. Judith Orloff amerikai pszichiáter nagy mestere a megérzéseknek. Élete nagy feladatának érzi, hogy a spiritualitást és a tudományt közelebb hozza egymáshoz, tehát a hagyományos és a nem hagyományos értelemben vett orvoslás szintézisére törekszik. Dr. Orloff szeretné gyökeresen megváltoztatni a pszichiátriát, ezért is járja a világot, tartja előadásait különböző tudományos központokban vagy éppen alternatív gyógyítóhelyeken. Egyik legnépszerűbb könyvében azt ecseteli, hogy miképp kell észrevenni a jeleket, miképp kell megragadni őket, és beépíteni önmagunkba. Szerinte az intuíció nagyon fontos része az életünknek, s onnan lehet felismerni, úgy lehet megkülönböztetni a félelemtől, hogy a megérzés mindig érzelmek nélkül érkezik. Semlegesen. Csupán egy információ, aminek a forrása ismeretlen, csak megragad bennünk valamiért. Talán kapjuk valahonnan, talán a forrása mi magunk vagyunk, agyunk, lelkünk, tapasztalataink üzennek ily módon.

De legyünk kicsit konkrétabbak 

Amikor testünk üzen, akkor azt minden esetben komolyan illik venni. Nemcsak a konkrét betegségekre kell itt és most gondolni, hanem a jelzésekre, még a legapróbbakra is: libabőr, émelygés, hányinger, fejfájás. Olykor a test már hamarabb közli a tényeket, mint agyunk a tudtunkra hozná. A déjà vut sem szabad figyelmen kívül hagyni, minden esetben jelent valamit, még ha nem is pontosan azt, amit elsőre gondolnánk. Már az is jó, hogy észrevesszük, megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk egy adott problémán.

Fotó: iStock.com/Rawpixel

Fotó: iStock.com/Rawpixel

A megérzés tudománya 

Persze a pszichológusok a megérzést is vizsgálták már, és igen figyelemreméltó eredményre jutottak ebben a témában: Marius Usher professzor, a Tel-avivi Egyetem kutatója azt vizsgálta, hogy milyen döntéseket hoznak az emberek, ha kizárólag az ösztöneikre tudnak hallgatni. Az eredmény szerint 90%-ban jól tippeltek azok, akik a megérzéseikre hallgattak, hiszen agyuk képtelen volt befogadni és elvégezni azt a tucatnyi matematikai műveletet, amit láttak. „Az emberi agy intuitív módon képes összegyűjteni az információkat és meghatározni az értéküket. Az ösztöneinkre hagyatkozva tehát kifejezetten jó döntéseket hozhatunk” – összegzi a professzor a kutatásának eredményeit.