Siker

Nyelvtanulás időskorban: ennél hasznosabb időtöltést nem nagyon találhatunk

Az én koromban már minek? – hallhatjuk gyakran a reakciót idősebb rokonaink szájából, akiknek azt ajánljuk, tanuljanak valamit: egy új szakmát, nyelvet, vagy valami érdekes, új dolgot.

Pedig valójában az időseknek van a legnagyobb szükségük arra, hogy karbantartsák az agyukat, hogy minél tovább köztünk legyenek, nem csak testben, szellemben is, és hogy érezzék, van még közük ehhez a világhoz, az nem rohant el végleg mellettük.

Dr. Harsányi Ernő tényleg komolyan vette az élethosszig tartó tanulást, s 80 évesen iratkozott be a Pécsi Tudományegyetem kulturális mediáció szakára. Harsányi úr szerint minél idősebb az ember, minél több a tapasztalata, s minél többet tud a világról, annál több a kérdőjel, annál többet szeretne tudni. „Ha a kést nem fenik, akkor berozsdál – így van ez az ember szellemi működésével is: lelassul, ha nem tréningezik.

Fotó: iStock.com/Zinkevych

Fotó: iStock.com/Zinkevych

Ha egy egyetemi szakba nem is, de egy új nyelvbe vagy egy régi felfrissítésébe bárki belevághat időskorban, sőt, ennél hasznosabb időtöltést nem is nagyon találhatunk. Ha eldöntjük, mindennél fontosabb, hogy legyünk kitartóak, és találjunk egy célt, amiért érdemes tanulni. Sokan például azért vágnak bele, hogy szót értsenek egy külföldi friss rokonnal, egy új mennyel vagy vejjel, esetleg a külföldön élő unokákkal, dédunokákkal. Mások érdeklődnek egy idegen, egzotikus kultúra iránt, s úgy érzik, a nyelvvel közelebb kerülhetnek hozzá, jobban megérthetik. Megint mások egy régen várt külföldi vakáción szeretnék magabiztosabban érezni magukat. Bármi legyen is az ok vagy a cél, ne veszítsük szem elől, s legyünk bátrak, hiszen egy bizonyos kor fölött már tudjuk, hogy másképp nem érhetjük el, amit szeretnénk.

Anil Biltoo, a Londoni Egyetem idegen nyelvi lektorátusának vezetője is úgy gondolja, hogy nem az életkoron, hanem a motiváción múlik, sikerül-e valakinek megtanulna egy új nyelvet, s úgy tapasztalja, hogy az idős emberek több szabad idővel rendelkeznek, mint mondjuk egy aktív középkorú, éppen ezért több idejük jut tanulni, gyakorolni.

A nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket 

Elképzelhető, hogy az elején nagyon nehéz lesz, sőt biztos. Ám fontos, hogy ne futamodjunk meg, hanem gyűrjük le önmagukat. Tudatosítsuk magunkban, hogy egy új nyelv elsajátítása a legelején mindenki számára lehetetlennek tűnik, s sok gyakorlás kell ahhoz, hogy látványos eredményeket érjünk el.

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Miért is csinálom?

Az időskori nyelvtanulásnak csak előnyei vannak, ezeket tudatosítsuk magunkban:

  • Közösség: Feltételezhető, hogy aki egy teljesen ismeretlen nyelv felfedezésébe vág bele, az ezt (legalábbis az első időszakban) nem egyedül teszi, hanem egy csoportban, vagy pedig egyénileg egy nyelvtanár segítségével. Ez máris pozitív, hiszen az idős emberek gyakran szinte teljesen elszigetelten élnek, ám a tanulás kiváló alkalom arra, hogy kimozduljanak, érintkezzenek másokkal, esetleg új ismeretségeket, barátságokat kössenek.
  • Rengeteget írtunk már mi is az időskori demenciáról, s arról, mik azok a módszerek, amikkel lassíthatjuk ezt a folyamatot, karbantarthatjuk az agyunkat. Nos, a nyelvtanulásnál keresve sem találhatunk jobbat, hiszen kellőképpen, de nem túlzottan megerőltető módszerről van szó, mely megmozgatja a régen berozsdásodott agytekervényeket.
  • Nagyon fontos, hogy kellő önbizalommal vágjunk bele, higgyük el, hogy képesek vagyunk rá, s ne foglalkozzuk azokkal a hangokkal (legyenek azok belsők vagy külsők), melyek azt mondják, felesleges. Nem. Gondoljunk csak bele, micsoda fantasztikus érzés lesz először megszólalni, esetleg beszélgetni egy másik anyanyelvű emberrel, s micsoda önbizalomra teszünk szert, ha megnézünk egy filmet, elolvasunk egy könyvet idegen nyelven, s meg is értjük! Egy új világ nyílik ki a számunkra.