Otthon

Adni úgy, hogy nem várunk érte semmit: az önzetlenség csodája

Lehet egy nagyot legyinteni és hátat fordítani mindennek, mert úgyis mindenki önző, csak magával foglalkozik, miért tennénk mi másképp? Egyrészt mert ez nem így van, hiszen számtalan ember él közöttünk, körülöttünk, akik másoknak segítenek pusztán emberi szeretetből és együttérzésből, másrészt pedig azért, mert sokan vannak, akik rászorulnak mások segítségére, akik azoktól várnak egy kis szeretetet és megértést, akik megtehetik, hogy támogassák őket. És valahol ebben a két dologban rejlik az önzetlenség csodája, amikor úgy adunk, hogy nem várunk érte semmit.

Ha megszületett bennünk a gondolat és a vágy, miszerint szívesen segítenénk másoknak, szeretnénk önzetlen segítséget adni annak, aki rászorul, felmerülhet a következő kérdés: hogyan tovább? Merre induljunk, mit tegyünk, hogy segíthessünk? Nézzünk szét jobban a közvetlen környezetünkben, vegyük észre a lehetőségeket. A legkisebb, számunkra talán jelentéktelennek tűnő dolgok is rengeteget jelenthetnek valakinek.

Hallgassuk meg a másikat

Amikor találkozunk a szeretteinkkel, a felületes beszélgetések mellett találjuk meg az alkalmat a valódi beszélgetésekre. Érdeklődjünk a másik iránt, hallgassuk meg, biztosítsuk arról, hogy együttérzünk vele és támogatjuk. A legtöbb embernek már ez is sokat jelent. A fülünkkel együtt nyissuk meg a másik előtt a szívünket is.

Fotó: iStock.com/EvgeniiAnd

Fotó: iStock.com/EvgeniiAnd

Adományozzunk

Az önzetlenség gyakorlásának egyik leghatékonyabb módja, ha adunk valamit a rászorulóknak. Ha megtehetjük, pénzzel is segíthetünk, de ennél talán egyszerűbb, ha olyan tárgyakat adományozunk, amikre nekünk már nincs szükségünk. Ilyen például a ruházat: gyűjtsük össze a régi kabátokat, cipőket és pulóvereket, amik még jó állapotban vannak, de mi már nem hordjuk azokat. A gyerekek biztos örülnének a használaton kívüli játékoknak, könyveknek és ha pénzben nem is olyan nagy összeg, de egy tálca konzerv vagy néhány csomag száraz tészta is sokat jelenthet valakinek, akinek nélkülöznie kell.

Önkénteskedjünk

Ha az időnkből telik, jelentkezzünk egy jótékonysági szervezethez, ajánljuk fel a segítségünket. A személyes jelenlétünkkel, a velük együtt való munkánkkal még közelebb érezhetjük magunkhoz az önzetlenség érzését, szinte a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy hogyan élnek azok, akiken segíteni szeretnénk, és mennyit jelent számukra az az apróság, ami nekünk semmibe sem kerül.

Legyünk türelmesek

Amilyen könnyűnek tűnik, olyan nehéz megtenni, hiszen gyorsan idegesekké válhatunk, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük, ha lassan halad a sor, ha nincs parkoló, és így tovább. Legyünk ezekben a helyzetekben (is) tudatosak, és vegyük észre a belőlünk előtörni készülő türelmetlenséget. Koncentráljunk arra, hogy ez megszűnjön, formáljuk át megértéssé, lássuk más szemmel a helyzetet, a világot.

Fotó: iStock.com/Kesu01

Fotó: iStock.com/Kesu01

Gondolkozzunk nyitottan

Beszűkült világszemlélettel, állandóan a múlton siránkozva és a jövő miatt aggodalmaskodva nemigen tudunk nyitottak lenni a másik felé. A saját problémáink és az elvárásoknak való megfelelések hálójában könnyű elveszni, az összes energiánkat felemésztheti, míg végül sem időnk, sem kedvünk nem lesz másoknak, másokon segíteni. Ha azonban sikerülne meglátnunk a világ szépségeit, elengedni a múltat és a jövőt és csak a jelen pillanatunkra koncentrálnánk, nyitottabbakká válhatnánk a körülöttünk lévő dolgokra, megláthatnánk azokat az apróságokat is, amikről korábban nem is tudtuk, hogy léteznek. Észrevennénk másokat, akár az is kiderülne, hogy a mi gondjaink eltörpülnek mások élethelyzete mellett.

A témával Csodák márpedig vannak! címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17.05-kor kezdődő adása a Dunán. A stúdióban beszélget Lázók Ágnes, Hankó Krisztina és Bálint Márta, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg, vagy 21.35-kor a Duna Worldön és 7.40-kor a Dunán.