A gyerekek a legfogékonyabbak a témára. Őket még arra tanítják az óvodában és otthon, hogy nem szabad szemetelni, ha mesélünk nekik a kivágott erdőkről és a szenvedő állatvilágról, nem kérdezik, mibe kerül ez nekünk, nem mondják, hogy „ugyan, ezer éve is így volt”, hanem szinte azonnal tenni akarnak valamit azért, hogy a helyzet jobb legyen. Könnyen mozgósíthatók, hiszen lelkük, szemléletmódjuk ártatlan, még nincs bennük a felnőttekre jellemző tagadás, kényelmesség, nemtörődömség. A gyerekeket igenis érdekli, mi lesz a bolygóval, de ehhez mesélni kell róla nekik. Nem szörnyű számokkal és grafikonokkal, hanem számukra is érthető, nem riogató, de felelősségtudatot építő történetekkel, mesékkel. S ami a legfőbb: példamutatással. Hogy nem szemetelünk, otthon pedig szelektíven gyűjtjük a hulladékot. A gyerek úgyis meg fogja kérdezni, miért csináljuk ezt, s aztán lelkesen segít. Nem pazarlunk, az ételmaradékot nem dobjuk rögtön ki, fagyasztunk, átvisszük a szomszédba, odaadjuk egy rosszabb sorsú embernek, a kinőtt ruhákat szétosztjuk kisebb gyerekek között, takarékoskodunk az árammal, vízzel, keressük a megújuló energiát használó lehetőségeket. Apró dolgoknak tűnnek, de ezekből a kis részekből áll össze a nagy egész. Ha mi is részt veszünk szemétszedési akciókban, fákat ültetünk, nem használunk káros vegyszereket, azt a gyerek szinte észrevétlenül eltanulja, és az elvet is magáévá teszi.
Fotó: iStock.com/max-kegfire
Kiránduljunk sokat
A természetet akkor a legegyszerűbb védeni, ha ismerjük és szeretjük. Már egészen kicsi korától kezdve megmutathatjuk a csemeténknek, milyen csodálatosak ősszel a hulló levelek, a mókus a fán, a süni az avarban. Figyeljük, és télen etessük a madarakat, sétáljunk, kiránduljunk nagyokat, mutassunk meg vadasparkokat, erdőket, hegyeket, túrázzunk felelős vendégként a látogatható védett természetvédelmi területeken, és közben vigyázzunk a természeti értékekre, ne törjük le a fák ágait, óvjuk az állatokat és élőhelyüket. Otthon mesélhetünk távoli országok állat- és növényvilágáról, nézhetünk természetfilmeket, amikből kiderül, milyen fajok állnak a kihalás szélén, vagy mi a helyzet az esőerdőkkel, miért olyan fontosak. A kertünket tartsuk együtt rendben, ültessünk együtt növényeket, mutassuk meg, hogyan lehet vegyszerek nélkül trágyázni, kártevőket irtani.
Ne pazaroljunk
Nagyon fontos már kiskorától kezdve arra nevelni a gyereket, hogy pazarolni nem jó. Ebben persze nagyon erős példát is kell mutatnunk: nem dobjuk ki a feleslegessé vált holmikat, hanem valami másra használjuk, elajándékozzuk őket. Ugyanez igaz a ruhákra és a már kinőtt gyerekjátékokra is: adjuk őket oda rosszabb sorsú gyermekeknek, óvodáknak, vagy cserélgessük őket az ismerősi körben. Ne használjunk műanyag zacskókat, fröccsöntött termékeket, keressük a fából, fémből, famentes papírból készült tárgyakat, és magyarázzuk is el, ezek miért fontosak és hasznosak. Legyen a gyereknek kulacsa, uzsonnásdoboza, így kevesebb PET-palackot, zacskót és alufóliát használunk, és ha mégis kidobjuk őket, szelektív gyűjtőbe helyezzük.
Fotó: iStock.com/CentralITAlliance
Vásároljunk felelősen
A pazarlás megakadályozása már a vásárlásnál elkezdődik. Vigyük magunkkal a bevásárlókosarunkat, és ne használjunk műanyag zacskókat. Csak annyit vásároljunk, amennyire tényleg szükségünk van. Amit lehet: húst, tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt helyi őstermelőktől, piacokon vásároljunk, és magyarázzuk el a gyerekünknek, ez miért jobb. Pluszöröm, hogy a gyerkőc az általa kiválogatott zöldségeket, gyümölcsöket szívesebben meg is eszi.
