Nem sokkal később egyik tanáruknak, Leon Lavalnak is megmutatták az addig rejtőző felfedezést, majd a nem mindennapi lelet híre Henri Breuil abbéhoz és történészhez is eljutott, és gyorsan kezdett terjedni egész Európában.
Elindultak az első túrák
1948-ban a család, akinek a birtokán helyezkedett el a barlang, túrákat szervezett a helyszínre, és látogatók ezreinek mutatta meg a csodát. A festmények bizonyítékul szolgáltak arra is, hogy az első emberek hittek a vallásban, a mágiában és a művészet erejében. Halottaikat különböző eszközökkel a túlvilágra felkészítve temették el, és valószínűleg egy mindent átfogó anyaistennőben hittek.
Őseink hitéről és életéről árulkodik
A Krisztus előtt nagyjából 15 000-ből származó barlangrajzok hosszú időszakot fognak át. Azóta kihalt őstulkok, ökrök, lovak és szarvasok szerepelnek rajtuk, emellett nyilakat és csapdákat is ábrázolnak. Korai őseink vadászó életmódot folytattak, és a rajzok célja talán az lehetett, hogy biztosítsák a vadászat szerencsés kimenetelét. A rajzok között szerepel egy madárfejű figura is, talán sámán, aki a barlangban szertartásokat hajtott végre. A legújabb elméletek párhuzamot vonnak a rajzok és egyes csillagképek között is, mint a Plejádok és a Bika. Vannak, akik szerint az alkotások rituális táncokhoz is köthetők.
Veszélyben az emlékek
A rajzokra annyira sokan voltak kíváncsiak, hogy jelenlétük veszélybe sodorta a műemlék épségét is, leheletük hatására penész és zuzmó kezdett megtelepedni a rajzokon, emellett a világítás sem tett jót nekik, és kezdtek elhalványulni, így aztán a barlangot 1963-ban lezárták a nagyközönség előtt, és mellette felépítették múzeumi mását, mely 1983-ban nyitott meg a látogatók előtt. Folyamatos erőfeszítések zajlanak az eredeti rajzok megőrzéséért.
