Aki intézett már valaha hagyatékkal kapcsolatos ügyeket, az pontosan tudja, milyen fájdalmat okoz az elhunyt rokon vagy barát tárgyainak rendezése. Fájdalmas végignézni minden egyes jegyzettömböt, füzetet, könyvet, amelyben ott lehet a kézírása. Szívszaggató kinyitogatni a tégelyeket, üvegcséket, sminkeszközöket, amelyeket néhány hete vagy hónapja még ő használt. Rázkódó vállal, csendesen zokogni a ruhakupacok fölött, amikor épp üvöltenénk a fájdalomtól. Azon gondolkodni, ő mit szeretett volna, mi legyen a ruháival. Örült volna-e annak, ha adománnyá válnak? Vagy jobban szerette volna a családtagoknak adni? Mi legyen a könyvekkel, amelyekhez ragaszkodott, hová kerüljön a sok konyhai holmi?

Margareta Magnusson svéd írónő idén megjelent könyvében erre kínál megoldást. A döstädning (angolul: death cleaning, magyarul: halállomtalanítás) névre hallgató módszer szerinte azért jó, mert ezt követve még életünkben gondoskodhatunk a személyes és kevésbé személyes tárgyaink sorsáról. A családtagjainkkal szemben szerinte ez azért fair megoldás, mert az életben maradókat nem terheljük egy olyan feladattal, amelyet mi magunk is el tudunk végezni. Az írónő arra kér mindenkit egy vele készült interjúban, hogy csak egyszer gondoljon bele, mennyi holmija is van. És utána gondoljon arra is, hogy ezzel majd másnak kell foglalkoznia, ha ő nem tesz lépéseket időben.

Fotó: iStock.com/Wavebreakmedia

A legjobb megoldás: eleve ne halmozzunk

Ma már számtalan kutatás is bizonyítja, hogy a tárgyak valójában csak ideig-óráig tesznek bennünket boldoggá. Az online rendelt tárgyak esetében például a tárgy birtoklásánál sokkal izgalmasabb az a folyamat, amikor kiválasztjuk a terméket, megrendeljük azt, majd várjuk az érkezését. Amikor már a tulajdonunkban van valami, sokkal kevésbé nyújt örömet, mint az az időszak, amikor csak vágyakozunk rá. Tárgyak helyett érdemes inkább élményeket és emlékeket gyűjteni, a tudásunkat fejleszteni, rendszeresen mozogni vagy foglalkozni a lelkünkkel – adott esetben akár szakember segítségével is.

Kezdjük el életünk utolsó lomtalanítását 50 körül

Az írónő szerint az 50. életév tökéletes arra, hogy számvetést készítsünk: hol tartunk, meddig jutottunk, mi vár még ránk, mit szeretnénk még megvalósítani? Illetve ez ideális kor arra, hogy elkezdjük átvizsgálni a tárgyainkat – akkor is, ha történetesen teljesen egészségesek vagyunk. A YouTube-on is fellelhető videók és kommentjeik arra engednek következtetni, hogy a lomtalanítást nem kell teljesen egyedül véghezvinnünk – sőt! Lehet ez közös program a családdal, gyerekekkel, unokákkal. Így biztosan azokhoz kerülnek a tárgyaink, akihez szeretnénk.

Fotó: iStock.com/Highwaystarz-Photography

Igazi slow program

Nem is kell, hogy tudják, miről van szó. Egyszerűen csak mondjuk azt, hogy szeretnénk kevesebb felesleges holmival körülvenni magunkat. Észre fogjuk venni, mennyi mindent nem is használunk. Azt is, hogy mely tárgyakhoz nem fűz minket érzelmi kötelék. Ahogy az is kiderül, milyen jellegű tárgyakkal tudunk adott esetben egy-egy történetet is továbbadni annak, akit a tárggyal megajándékozunk.

Nem kell kapkodni, legyen ez egy lassú, csendes, intim folyamat.

Ez nem azt jelenti, hogy hamarosan meg fogunk halni

Eszünkbe ne jusson azt gondolni, hogy ezzel majd bevonzzuk a halált. Az írónő szerint nem szabad elbújnunk attól a ténytől, hogy az életünknek egyszer csak – lehetőleg minél később – vége lesz. Ez akkor is be fog következni, ha nem teszünk rendet a holmijaink között, és akkor is, ha rendet teszünk. Kicsit olyan ez, mintha lezárnánk egy szakaszt, és eldöntjük, hogy a következő életszakaszunkba kevesebb tárggyal lépünk át.