Otthon

A békés otthon minden családtag álma

Egy olyan otthonba hazatérni, ahol folyton harag van, feszültség, teljesíthetetlen elvárások, nem kellemes érzés. Akár a pár férfi, akár női tagja tehet a kialakult helyzetről, akár mindketten okolhatóak a feszültség miatt, ha nem változtatnak a kommunikáción, akkor valaki előbb-utóbb sértetten – és végleg – kilép majd az ajtón.

Ám nem kell engedni, hogy szakításig fajuljanak a dolgok, és az a helyes hozzáállás, ha mi magunk döntünk úgy, a mai naptól kezdve próbáljuk más szemszögből nézni az együttlétet és változtatni magatartásunkon, vagy segítünk párunknak feltárni azokat a problémákat, amelyek őt feszítik. Ahhoz, hogy egy harctérré alacsonyodó OTTHON békés helyszínné váljon, természetesen nem elég csak az egyik fél jobbító, békítő szándéka. Mindkét félre szükség van a meleg, békés családi élet kialakításához, de azért bölcs döntés lehet megtenni az első lépést.

Fotó: iStock.com/vadimguzhva

Fotó: iStock.com/vadimguzhva

Dühödt csapkodás helyett

Nézzük a következő szituációt. A feleség kicsit korábban ér haza, és ő az, aki előbb szembesül a háztartási feladatokkal. A lakáson úrrá lett rumlival. Az el nem mosogatott edényekkel, a megszáradt, de be nem szedett ruhákkal, a csöpögő csappal. A postaládába dobott fizetési felszólítással. A legtöbb esetben már felpaprikázva várja haza párját. Idegei pattanásig feszülnek, és áldozatnak érzi magát, mert „mindent neki kell csinálnia”. Az is lehet, a párja el se várja tőle, hogy egyedül küzdjön meg a feladatokkal, egy szóval se tett szemrehányást soha, csak éppen így alakult a munkarend. Ő ér haza később, a feleség meg előbb. Az is lehet, szívesebben érne haza ő előbb, csak változzon végre a helyzet.

Hogy a feleség ne edényeket csapkodva túrázzon a közös otthonban. Az is lehet, szívesebben érne haza koszos, rendetlen lakásba. Ahol a feleség dühödt takarítás, vacsorakészítés helyett egy pohár limonádéval a kezében a kertben (vagy erkélyen) olvasgat. Ahol a feleség összeszorított fogak, szemrehányó tekintet helyett csókkal, öleléssel várja. Mert tudja, hogy ráérnek egy óra múlva is KÖZÖSEN megoldani a feladatokat. Megosztva a munkát, a felelősséget. Elismerve azt, hogy mindkettőjüknek szüksége van pihenésre, töltekezésre. Békére. Feszültségmentes hazaérkezésre. Igazi otthonra.

Ne akarjuk beosztani a másik idejét

Mindez persze történhet fordítva is, amikor a férj az, aki irányítani akarja a közös életet, és ha akadályba ütközik, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja – például nem akkor és úgy zajlik a lakás takarítása, elfogyott otthon a tej, és nem pótolta senki, esetleg nem lett időben befizetve egy csekk –, akkor balhézni kezd. Számonkérni, kioktatni. Beosztani a másik idejét, ahelyett, hogy közösen alakítanának ki egy olyan, mindenki számára kényelmes és komfortos élet- és feladatrendet, amely békét teremt.

Fotó: iStock.com/GeorgeRudy

Fotó: iStock.com/GeorgeRudy

Nem érdemes játszani az áldozatot

A béke alapja minden helyzetben az egyensúly. Nem, nem jól írjuk: a béke alapja minden esetben az, ha szeretjük a másikat. Olyan nagyon szeretjük, hogy azt szeretnénk, ő érezze jól magát. Optimális esetben a másik hasonló módon érez: azt szeretné, ha mi éreznénk jól magunkat a bőrünkben, az életünkben, a közös életben, és ezért a kezünk alá dolgozik. Nem elvár, egyeztet. Vagy elvár, de ezt finoman kommunikálja felénk, és cserébe figyel a mi elvárásainkra is. Összehangolja a mindennapjait a mieinkkel. Belátja, ha a mi munkánk több erőt követel tőlünk, belátja, ha elfáradunk. Tud rugalmasan engedni az elvárásaiból. Cserébe mi is ugyanezt tesszük az ő jóléte érdekében. Harmóniára törekszünk oda-vissza, minden területen.

Mert nem érdemes némán tűrni.

Mert nem érdemes kiakadni, tombolni, a másik fejéhez vágni dolgokat.

Mert nem érdemes éveken keresztül játszani az áldozatot.

Mert nem érdemes erőnkön felül teljesíteni, abba félig beleroppanni.

Mert nem érdemes mindenen fennakadni.

Mert nem érdemes merev szabályokat állítani vagy azok létét eltűrni.

Mert mindez nem vezet sehova. Az élet ennél sokkal szebb. Boldog, békés otthonra pedig mindannyiunknak szüksége van.