Otthon

Gyermeklelkű felnőttek, avagy baj-e, ha megmarad bennünk a játékos kíváncsiság?

Pán Péterről valószínűleg mindenki hallott már: ő az a kisfiú, aki nem szeretne felnőni. Mert olyan jó gyereknek lenni. Csakhogy az életben nem maradhatunk örökké ártatlan kisfiúk és kislányok, mindenki életében eljön a nap, amikor felnőtté válik. És ez nem a születési dátumától függ, sokkal inkább azoktól az élethelyzetektől és szituációktól, amikkel gyerekkorában vagy fiatal felnőttként találkozik. S hogy ezek után megmarad-e benne a játékos kíváncsiság és a gyermeki őszinteség, az már kérdés. Sokak szerint sajnos ez idővel megkopik, elveszik a felnőttekből.

Felnőni vagy nem felnőni? A kérdés már sok mindenkit foglalkoztatott – olyannyira, hogy különféle filmek is készültek a témában. Ezek között válogattunk, és találtunk néhányat, amelyekben gyermeklelkű felnőtteket ismerhetünk meg. No és persze magát Pán Pétert is.

Pán Péter (Peter Pan), 1953, 2003

Rajfilmet és egész estés játékfilmet is készítettek már a kisfiúról, aki nem szeretne felnőni. Ő Pán Péter, J. M. Barrie skót író műveinek visszatérő szereplője: egy csintalan kisfiú, aki tud repülni, soha nem nő fel, örök gyermekkorát pedig Sohaország szigetén tölti. Valójában a gondatlan és állandóan dicsekvő fiú mintapéldánya. A rajzfilmben és a játékfilmben is más-más oldalát mutatják be az alkotók Pán Péternek.

 

 

Segítség, felnőttem! (Big), 1988

Tom Hanks egyik korai filmje, amelyben egy 13 éves kamaszt játszik, akinek az a kívánsága, hogy felnőtt lehessen. Csakhogy a sután megfogalmazott kívánságok is jellemzően sután teljesülnek, így Josh ugyan felnőtt testet kap, de lélekben gyermek marad. Ebből a helyzetből pedig csak sok-sok érdekes kaland és félreértés születhet.

 

 

„Bárcsak én lennék te!”

Talán volt már olyan szituáció az életünkben, amikor szívesen bújtunk volna valaki más bőrébe, vagy szerettük volna, ha valaki megtudja, milyen lehet a mi bőrünkben élni. A gyerekek sokszor gondolják, hogy milyen könnyű lehet felnőttnek lenni, míg a felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy a gyerekkor mennyi nehézséggel járhat együtt. Több olyan film is született, amelyben „testcserével” oldották meg az alkotók ennek a korosztályok között kialakuló feszültségnek a bemutatását.

Egymás bőrében (Vice Versa), 1988

Talán nem a legismertebb film a témában az Egymás bőrében, amiben egy pillanat alatt a munkamániás áruházvezető apja bőrében találja magát a 11 éves Charlie, és fordítva. Számos mókás, ugyanakkor elgondolkoztató szituációt teremtve ezzel egymás életében.

 

 

Nem férek a bőrödbe (Freaky Friday), 2003

Az előző helyzet újragondolva: ebben a filmben egy anya és annak tinédzser lánya cserélnek testet egy veszekedés után egy napra. Az egymás bőrében töltött idő pedig sok tapasztalattal és tanulsággal szolgál mindkettejük számára – segít nekik megérteni a másik helyzetét, és együttérezni a másikkal. De persze mire eddig eljutnak, igencsak kalandos utat kell bejárniuk.

 

 

Jim Carrey és Robin Williams filmjei

Talán nem túlzás azt mondani, hogy bármelyik Jim Carrey-film megállná a helyét ezen a listán. A színész rendre olyan szerepeket alakít, amelyekben az általa játszott felnőtt valahogyan kicsit gyerekes maradt – a gyerekekre jellemző őszinte, rácsodálkozó és énközpontú módján.

Robin Williams már más tészta: több filmjében ő valóban olyan felnőttet alakít, aki bár tisztában van azzal, hogyan kell felnőttként viselkedni, a lelke mégis közelebb áll a gyermekekéhez. Ilyen film például a Jumanji is.

Jumanji, 1995

Életre kel a társasjáték, ez azonban már nem mutatkozik olyan jó mókának, mint amikor csak úgy lépkedünk a tábla színes mezőin. Olykor életveszélyes helyzetbe is kerülnek a szereplők, mire sikerül megtalálniuk a megoldást arra, hogyan élhetnek túl egy olyan ártatlannak tűnő dolgot, mint a társasjátékozás.

 

 

A témával Mindennek megvan a maga ideje? címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai adása. A stúdióban beszélget Somogyi Lili, Rókusfalvy Lili és Kelen Anna, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.