Otthon

Környezettudatosság gyerekkorban – lehetséges?

A tudatosságra nevelést nem lehet elég korán kezdeni, így ha tehetjük, már egészen kiskoruktól próbáljuk abba az irányba terelni a gyerekeinket, hogy odafigyeljenek a környezetükre. Nem hatalmas lemondásokra gondolunk, csupán olyan apróságokra, amelyeket már kiskorban is elsajátíthatnak, és ezáltal beléjük ivódik a gondolat: ők is felelősek a helyért, ahol élnek.

Legyünk mi a jó példa

Ez az első és legfontosabb, hiszen a gyerekeknek a szülő mutat példát, mi vagyunk azok, akikre leginkább hasonlítani szeretnének. Így ha látják, hogy számunkra milyen fontos, hogy környezettudatosan éljünk, természetesen, szinte észrevétlenül fogják ők maguk is elsajátítatni ezt a szemléletet. Fontos azonban, hogy bármit is mutatunk nekik, mindig magyarázzuk meg, hogy mi miért van. Íme, néhány apróság, amit a saját jó példánkon kívül külön is megtaníthatunk a gyermekünknek.

Tudatos vízhasználat

Talán ez az, amit a legegyszerűbben megtaníthatunk a gyermekünknek, hiszen kiskorától kezdve gyakran használja ő maga is a vízcsapot, fürdik vagy zuhanyozik. Apróságnak tűnhet, de már az is nagyon fontos, ha megtanítjuk neki, hogy fogmosás közben, vagy amíg a kezét szappanozza, zárja el a vizet, és csak akkor nyissa meg újra, mikor leöblíti a kezét, vagy kiöblíti a fogkeféjét. Ha kezdetektől ezt látja tőlünk és ezt szokja meg, hamar elsajátítja ezt a szokást, ha pedig külön felhívjuk rá a figyelmet, hogy ez milyen fontos, és főleg, hogy miért fontos, biztosan komolyan veszi majd ezt az apró feladatot. Arra is mindenképpen hívjuk fel a figyelmét, hogy mennyivel több vizet használ el, ha hosszasan fürdőzik a kádban, ahelyett, hogy zuhanyozna. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többé nem fürödhet, csupán azt, hogy lesz lehetősége tudatosan dönteni, megérteni a különbséget, mérlegelni, hogy hetente hányszor fürdik és hányszor használja a zuhanyt.

Fotó: iStock.com/SbytovaMN

Fotó: iStock.com/SbytovaMN

Gyűjtsünk szelektíven

Nem kell hozzá más, csak néhány színes kuka vagy doboz, amiben jól elkülöníthetően tudjuk gyűjteni a különböző anyagú hulladékot. Nagy rajzokkal vagy színekkel jelöljük, hogy melyikbe megy a műanyag, melyikbe az üveg, a fém és így tovább. Először talán összekeveri majd, hogy mi hova kerül, de minden kérdéssel egyre közelebb jut ahhoz, hogy tudatos fiatal felnőtt legyen, és természetessé váljon számára a szelektív hulladékgyűjtés.

Hulladékmentes gondolkodás

Bár a teljes hulladékmentesség sok lemondással jár és teljes mértékben szinte megvalósíthatatlan, jó néhány olyan területe van az életnek, ahol mi magunk is képesek vagyunk arra, hogy csökkentsük a hulladéktermelésünket. Vegyünk a gyerekeknek újratölthető, strapabíró kulacsot, így nem kell minden alkalommal új, eldobható palackban vinniük az innivalót a suliba. Soha ne csomagoljuk a szendvicset papírba vagy fóliába, csak kerítsünk egy uzsonnásdobozt, amely akár évekig is kiszolgálhatja a lurkót. De nem elég az, ha csak mi tudjuk, hogy miért ezeket használjuk, mindenképp osszuk meg a gondolatainkat a srácokkal is, ha megértik és átlátják, hogy egy ilyen apróság milyen sokat számít, biztosan kétszer is meggondolják, hogy vesznek-e egy üdítőt az automatából, vagy egyszerűen csak újratöltik a kulacsot a csapból.

Ha együtt megyünk vásárolni, arra is figyeljünk, hogy soha ne kérjünk újabb nejlontáskát az üzletben, hiszen ha mindig van nálunk egy-egy vászontáska, akkor ezzel sem járulunk hozzá a hulladéktermeléshez. Sőt a legjobb, ha a gyerekeket nevezzük ki „vászontáska-felelősnek”, így biztosan büszkén pakolnak majd bele a vásárlás végén, ráadásul meg is jegyzik, hogy mindig legyen nálunk is egy vászonszatyor, bárhová mennek.

Fotó: iStock.com/Zinkevych

Fotó: iStock.com/Zinkevych

A használt ruha menő

Tudjuk jól, hogy a legtöbb turkálóban ma már minőségi, márkás ruhákat találunk, amelyeket ráadásul alig vagy egyáltalán nem használtak. A gyerekekkel talán nehéz megértetni, hogy az ilyen üzletekben éppen olyan jó holmikat kaphatnak, mintha jóval drágábban, egy fast fashion üzletben választanának maguknak. Tegyük élménnyé a vásárlást, legyen kihívás, hogy ki talál magának jobb ruhákat a turkálóban, így nemcsak azt taníthatjuk meg nekik, hogy nem kell a legdrágább üzletbe mennünk a legjobb holmikért, hanem szép lassan azt is megértethetjük velük, hogy a ruhaipar milyen nagy mértékben káros a környezetünkre nézve.