Otthon

Mesehős – saját mesénk megírásával is gyógyulhatunk

Mesét szerető, mesére folyton éhes emberként mindig is közöm volt a meséhez. Nemcsak olvastam, de írtam is meséket egészen apró gyerekkorom óta, és nem ismertem fel ugyan sokáig azok gyógyító, terápiás hatásait, de élveztem azokat.

Engem egészen biztosan gyógyítottak a mesék, hiszem, hogy ma nem lennék az, aki vagyok. Ma nem tartanék itt, ahol tartok. Nem lenne ennyire erős bennem az igazság iránti vágy. Nem tudnék ennyire szeretni. Nem lenne ennyire pontos a mércém, amikor megítélek egy helyzetet. Valamint kicsi gyerekként saját családomból kihullva minden családdal kapcsolatos pozitív mintát a mesékből lestem el.

De mindennél sokkal fontosabbnak érzem (így utólag főleg), hogy a mesék voltak azok, amelyek gyerekkorom legsötétebb óráiban tartották a reményt bennem. Hiszen a jó mindig győz, ugye? Jön majd mindig egy újabb kanyar, át kell esni néhány próbán, meg kell birkózni nehéz helyzetekkel, szörnyekkel is kell csatázni – de a győzelem garantált. Így vagy úgy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik egyszer – vagy büntetése ÁTALAKULÁS. Tanulás, tapasztalat, átváltozás. A mesékből tanultam meg azt is, hogy nem az a SZEGÉNY, akinek nincs palotája, hogy bosszúra nincs szükség, a harag rossz tanácsadó, és hogy nemeslelkűséggel, jó szándékkal, önzetlenséggel, áldozathozatallal (spirituális értelemben) MINDIG magasabbra juthatok, mintha önző, kicsinyes célok vezérelnek.

A mese nekem a pohárnyi tiszta, hűsítő víz nagy szomjúság idején, ha szomorúság ér, ha nagyon elfáradok, vagy belefáradok hiábavaló csatákba, a mesékhez nyúlok vissza. És ugyanazokhoz a mesékhez, amelyek gyerekkorban ébren tartották bennem a reményt. Népmesékhez. Tündérekhez, manókhoz, sárkányos kalandokhoz. A mesék ma is segítenek – csak úgy. Akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában, ha csak annyit érzünk, hogy megtisztul, felfrissül a lelkünk tőlük.

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

A mese mint terápiás módszer

Ennél azonban sokkal tudatosabban is lehet a mesék gyógyító hatásait használni. Kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket és célzottan alkalmazni azokat. Erről is szól a MESETERÁPIA.

Ma többféle meseterápiás módszerrel gyógyítanak az országban, de egy közös pont egészen biztosan akad az eltérő módszerek között: a meseterápia olykor GYENGÉDEN, olykor komoly érzelmi sokként, katarzist okozva hat a problémás területekre. Ettől nem félünk, talán azért, mert a mese közös kincsünk, és mert észrevétlen nyitja meg az emberi lelket, és hat a tudatra és a tudattalanra. Hiszen mit árthat, miben segíthet, ha megírunk vagy meghallgatunk egy mesét?

Juhász László pszichológussal, meseterápiás szakembereket képző meseterepautával beszélgettünk a Mesehős komplex mesepszichológiai és -terápiás módszeréről.

Egészen pontosan mi a meseterápia?

A mesék gyógyító célú, elsősorban lelki folyamatokon alapuló TUDATOS alkalmazása. A meseterápia a tudatra és a tudattalanra hat. Véleményem szerint a meseterápia egyben pszichoterápia is, amely a lelki folyamatokat használja fel a személy testi-lelki jóllétének, egészségének helyreállításához.

Mi a mesediagnosztika?

A mesékkel való feltáró módszer. Ebben a módszerben ilyen a saját mese megíratása és diagnosztikája, majd gyógyítás.

Mit nevezünk mesepszichológiának?

Egy új, kibontakozófélben lévő pszichológiai részterület, amely elsősorban a lélektan és más tudományágak kutatási eredményeire támaszkodva vizsgálja a mesék lelki folyamatait, hatásait, amelyeket ezután diagnosztikai eszközrendszerként használhatunk. A tudatosan tervezett lelki eszközök mesei alkalmazásával új, gyógyító hatású mesék születhetnek.

Az általam kidolgozott módszer alkalmazása során irányítottan saját írású mesét készítenek a személyek. A mesék elemzése több szempont alapján történik, amelyek közül most hármat mutatok be:

– a mesehős típusa

– a mesehős  attribútumai

– a mesét indító hiány vagy kár

A módszer alapja egy személyiségvédő lelki mechanizmus, a kivetítés, amely során gondolatokat, érzéseinket, késztetéseinket tárjuk fel. Gyakori, hogy ennek során az egyén másnak tulajdonítja az önmagában, azaz saját magában nem elfogadható vagy egyéb impulzusokat. A mese írója a leggyakrabban saját meséjének a mesehőse, tettei, külső-belső tulajdonságai, személyiségjegyei, azaz legfontosabb attribútumai valamint az ő, szerettei vagy mások hiánya vagy elszenvedett kára megállapítható. (Gyakori, hogy a tudattalanban rejtőző probléma a tudatelőttesbe kerülve, majd tudatosulva egészen más, mint az író eredetileg megadott, ismertnek vélt megoldandó problémája.) A módszer alapját képző speciális instrukció segítségével a megírt meséjében mindenki meglehetősen pontosan képes megfogalmazni azt a problémát, amellyel küzd. Előfordulhat, hogy a probléma ott kezdődik, hogy a személy azt állítja: erre ő nem képes, ez is egy feladat, amellyel dolgozni kell.

Olyan is előfordulhat, valaki segítségért fordul hozzánk és tudatosan hárítja a meseírás stb. során a valós probléma megfogalmazását, kihagyja a történetben azokat, vagy félrevezetésre törekszik. A mesediagnosztika komplexitása miatt képes kiszűrni azokat az elemeket, amelyek „kilógnak” a meséből, és ezek mentén elindulva éppúgy eljuthatunk a valós párbeszédhez, problémához, hiányhoz, kárhoz, mintha a mese írója megengedte volna, hogy meséjében a tudatalattijából „kiszökjenek” a megoldást igénylő problémái.

Fotó: iStock.com/NiseriN

Fotó: iStock.com/NiseriN

 Néha csak a kommunikáció változik

Ezek beazonosítása után történhet a gyógyítás, amely néha nem más, mint valamely attribútum kicserélése egy másikra. Nőhallgatóknál gyakori tapasztalat, hogy szenvednek önmaguk passzív viselkedésétől, vágyaik eltitkolásától. Megfogalmazzák igényeket, tudják, hogy önérvényesítve kommunikálniuk kellene családtagjaik, gyakorta férjük, partnerük felé, de nem merik. Ilyenkor mesehősük típusához, személyiségükhöz igazítva ezt a passzív magatartást, kommunikációt kicseréljük egy aktív, kezdeményező, személyiségének megfelelő, adekvát módra. Egy hallgatóm meséjében, aki utazási vágyát nem merte családjának elmondani, írt egy mesét a bátor halacskáról, akit a tengeri állatok mindig megszólítottak – ő maga passzívan viselkedett –, soha nem szólított meg senkit. Ebben az esetben a következő mesét annyiban kellett csak megváltoztatni, hogy a „halacska” magatartását, kommunikációját önérvényesítőre, kezdeményezőre változtattuk, majd ezt a sikeres viselkedést áthelyeztük a valóságba. A mese írója képessé vált valós igényeinek a megfogalmazására, közlésére. Gyakorta megrontja a párkapcsolatokat a párbeszéd hiánya. Ha az olvasó és párja visszatekintenek 15–25 évvel ezelőtti énjükbe, múltjukba, azonnal észreveszik, hogy a kompromisszumok, alkalmazkodás révén mindkettejük sok szeretett tulajdonsága megváltozott, megszűnt. Helyreállításuk sokszor párkapcsolat-megváltó.

Ez azonban csak a kezdet, hiszen a meseterápia során fokozatosan haladunk a mélyben rejtőző, védett, titkolt, letagadott, egyre bonyolultabb problémák feltárása és megoldása felé.

Szinte minden pszichoterápiás módszerhez hozzáilleszthetők a mesék. Segítenek a testi, lelki egészség megóvásában, fejlesztésében, a betegségek megelőzésében. Feltevésem, hogy a meseterápia kiegészítő módszerként több száz betegség kezelésének hatékony eszköze.

Nagyon fontos szempont, hogy a meseterepautának ismernie kell a lelki folyamatokat, önmagát és a kompetencia határait! Ha olyan problémát tár fel, vagy olyanra „érez rá”, amely a sajátja vagy segítéséhez nincs meg a kellő szakmai tudása, akkor azonnal tovább kell küldeni a klienst a megfelelő szakemberhez! Fel kell ismerniük azt is, amikor a személy nem alkalmas a gyógyító együttműködésre, pl. mentális állapotzavara miatt vagy kezelés alatt áll. A képzett meseterapeutákra, a nép- és műmesékre egyre nagyobb a társadalmi igény.

A  módszer segítségével megírná, megküldené nekünk élete meséjét?

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Meseíró vagyok. Szívem szerint itt meg is állnék önmagam bemutatásában, mert ha hivatásról van szó, ez a legmagabiztosabb állítás magamról: MESEÍRÓ vagyok. Az élet minden apró kis csillanásában a mesét – annak gyönyörűségét, örömét, fájdalmát, tanítását látom meg. Le is írom. Átadom másoknak. Most éppen a Ridikül.hu főszerkesztőjeként. Fogadjátok olyan szeretettel, ahogy azt én meglátom, megélem és elmesélem.

Igazi meséimet a blogomon találhatjátok meg.