Otthon

Felesleges kiadások nélkül éltem egy hónapig – szerintem sokkal jobb, mint egy lakatlan szigeten élni

Sokáig azt hittem, hogy ez lehetetlen, olyan nincs, hogy megakad valamin a szemem, és én közönyösen vállat vonok, megyek tovább.

Ez az év azonban úgy tűnik, változásokat hozott az életembe. Még van két kerek évem a jól hangzó ÖTVENIG, amit én jutalomként élek meg, hisz nahát, csak eljutottam idáig, de ez egy másik cikk témája lesz majd, most a vásárlásmentes hónapon a fókusz.

Talán az egyik legjobb barátnőmtől és kolléganőmtől, Mengyán Esztertől kaptam az inspirációt, aki fenntartható divattal foglalkozó bloggerként több mint egy évig vállalta ezt a kihívást és felfigyeltem rá, hogy életben maradt. Pedig tényleg több mint egy évig nem vett magának se ruhát, se szépítőszereket, se semmilyen személyes tárgyat. Semmit. Nem lágyult meg a szíve egyetlen csillogó ceruza, se szépséges kisfüzet, se cuki bögre láttán. Az így megtakarított pénzt aztán – az önmaga elé állított kihívás végén – személyes fejlődésébe fektette. A Ridikül oldalára készítettünk is vele minderről egy interjút. 

Újra tanulni kezdett – a színek világába vetette magát. Minderről blogjában részletesen be is számol.

Fotó: iStock.com/SeventyFour

Fotó: iStock.com/SeventyFour

Lehet kiegyensúlyozott életet élni vásárlás nélkül?

Szóval életben maradt, mi több, nem láttam rajta szenvedés nyomát, pedig szent meggyőződésem volt, hogy ezt a kihívást nem lehet mosolyogva végigcsinálni, az nem létezik, hogy lehet vásárlás nélkül – nőként – kiegyensúlyozottan élni. Mert nekem is – ahogy sok más embernek – a vásárlás jelentős örömforrás. Kiderült azonban, hogy a felesleges vásárlások nélküli magatartás nemcsak működőképes, de a fejlődésünket is szolgálhatja.

Januárban ezért úgy döntöttem, magam is kipróbálom, hogy is működik ez az egész. Kíváncsi voltam önmagam határaira is, és örömmel jelentem, túl az első hónapon, jól vagyok.

Természetesen voltak kiadásaim, de azok kifejezetten kötelező kifizetések voltak: lakásbérlés ára, rezsi, BKV-bérlet, ennivaló, fájdalomcsillapító, minimális higiénés beszerzések – fogkrém, betét, papír zsebkendő, egy alkalom tankolás. De semmi más. Sőt, az élelmiszerre kiadott összegen is rengeteg spóroltam azzal, hogy minden hétvégén megfőztem a hétköznapokra előre, és csinos kis dobozokban magammal vittem a munkahelyemre az ebédet.

Velem azért előfordult, hogy elszomorodtam, tényleg rosszkedvem volt egy-egy vásárlásmentes nap végén – komoly elvonási tünetektől szenvedtem. De egy-egy ilyen mélypont során sokat segített rajtam egy pohár finom tea, néhány oldal az aktuális kedvenc könyvből, vagy az, ha előre kiválasztottam valami fantasztikus filmet, amit aznap este – ha nem ájultam be munka után az ágyba – meg is néztem.

Fotó: iStock.com/lolostock

Fotó: iStock.com/lolostock

Készítettem egy listát, hogy milyen vásárlásokat kerültem el:

  • Nem vettem ruhát, se újat, se turkálós darabot, egyetlenegyet sem.
  • Nem vettem cipőt, papucsot, kismamuszt, leértékelt csillogós topánt.
  • Nem vettem táskát.
  • Nem vettem csillogó vagy szenzációsan színes mécsest, illatgyertyát.
  • Nem vettem drága szalvétát.
  • Nem vettem bizsut – akciósat se.
  • Nem vettem kreatív vágyaim kiéléséhez eszközöket – ecsetet, pasztellkrétát, bőrragasztót.
  • Nem vettem fotókeretet, se vázát, se bögrét.
  • Nem vettem körömlakkot, rúzst, hajhabot, és kipréseltem az utolsó cseppeket a körömlakklemosóból is.

Készítettem egy listát arról is, milyen helyeket kerültem el, hogy ne legyen plusz és teljesen felesleges kiadásom:

  • Nem mentem plázába.
  • Nem mentem moziba.
  • Nem ültem be gyorsétterembe.
  • Nem ültem be cukrászdába.
  • Nem ültem be kávézóba.
  • Nem mentem bioboltba.
  • Nem mentem ruházati üzletbe.
  • Nem mentem cipőboltba.
  • Nem mentem papírírószerbe.
  • Nem mentem könyvesboltba. (Na jó, oda egyszer, de nem magamnak vettem könyvet, hanem a lányomnak.)

A vásárlásmentes hónapban nyert pénz még olyan erőteljesen nem realizálódott úgy, mint Eszternél, aki mindezt hosszú ideig művelte, de azért jó pár ezer forinttal több maradt a számlámon, mint máskor.

Plusz szabadult fel olyan időm, amit más hónapokban vásárlással egybekötött bóklászásokra pazaroltam. És ez visszatekintve az elmúlt hónapra, elég jelentős. Sok-sok elcsatangolt óra.

Vásárlás helyett:

  • Olvastam.
  • Filmet néztem – a gyerekkel közösen vagy a párommal.
  • Sétáltam, futottam a Balaton-parton.
  • Rendet raktam a ruháim között és kiderült, iszonyatos mennyiségű felesleges ruhát őrizgetek. Azokat kiszelektáltam, elajándékoztam.
  • Házi összetevőkből arc- és hajpakolást készítettem. Többször is.
  • Aludtam, aludtam, aludtam.
  • Finomakat főztem.
  • Írtam pár mesét.
  • A párommal közösen kerestünk egy, a jelenleginél olcsóbb albérletet.
  • A neten utánajártam és mappába rendeztem az arcjógával kapcsolatos tudnivalókat. Mostanában érdekel ez a téma.
  • Újraolvastam néhány kedvenc költőm szívemnek kedves költeményét.
  • Kötöttem egy cuki sapkát.
  • Megkerestem a páratlan zoknik párját (nem találtam ám meg mindet, dehogy…).
  • Bementem a bankomba és átnéztem a pénzügyeimet, a megtakarítások formáit.
  • Utánajártam a magánegészségpénztárak kínálta lehetőségeknek.
  • Írtam egy egy-, egy három-, majd egy ötéves stratégiai tervet a jövőmre vonatkozóan.
  • Rajzoltam egy szociális térképet az életemről, a hozzám kötődő emberekről. A természetes erőforrásaimról. Nagyon tanulságos volt.
  • Elkezdtem rendszerbe tenni az életem. Talán ez a legnagyobb haszna a vásárlásmentes hónapnak. Ez a típusú fejlődés.

Mindenkinek ajánlom. Előre visz.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

Meseíró vagyok. Szívem szerint itt meg is állnék önmagam bemutatásában, mert ha hivatásról van szó, ez a legmagabiztosabb állítás magamról: MESEÍRÓ vagyok. Az élet minden apró kis csillanásában a mesét – annak gyönyörűségét, örömét, fájdalmát, tanítását látom meg. Le is írom. Átadom másoknak. Most éppen a Ridikül.hu főszerkesztőjeként. Fogadjátok olyan szeretettel, ahogy azt én meglátom, megélem és elmesélem.

Igazi meséimet a blogomon találhatjátok meg.