Konyha

Cseh gasztrolecke: a svíčková

Sokáig nem találhattunk normális cseh éttermet Budapesten, azonban az egyre erősödő cseh jelenlét egy idő után megalapozta a jófajta cseh ételekre való igényt. Így alakult, hogy ma már bárki belekóstolhat Csehországba.

Ha cseh ételről beszélünk akkor a többség a knédlit és a káposztát emlegeti. De vajon milyen az igazi, autentikus cseh étel? Ha alaposan utánajárunk, akkor kiderül, hogy több olyan fogás is van a cseh gasztronómia palettáján, amelynek alaposan utánajárva rájöhetünk, hogy az egyik valójában osztrák a másik meg akár magyar is lehet.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

Van azonban egy étel, amely ízig-vérig cseh, ez pedig a svíčková.  Ízletes kombinációja az omlós bélszínnek, krémes mártásnak és természetesen a cseh konyha egyik alapkövének számító knédlinek.
A svíčková felbukkan az első modern cseh szakácskönyvben amit a 19 századi nemzetébresztő csehországi gasztrobloggernő, Magdalena Dobromila Rettigová adott ki 1826-ban „Otthoni Szakácskönyv” címen. Csehországban ez éppolyan alapmű mint nálunk a Cziffray szakácskönyv.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

A korabeli gasztroirodalom a svíčková két eredetéről szól: a gyertya szónak és a bélszínnek a cseh nyelvben van némi összecsengése. A svíčka a gyertya, a svíčková pedig a bélszín. Az egyik elmélet hívei szerint középkori hentesektől vették át a nevet, mivel a bélszínhús környékén sok zsírféle van amiből akkoriban természetesen gyertyát csináltak, így erről nevezték el az azonos helyről származó nemes húst is.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

A másik teória szerint középkori céhszabályzat van a háttérben, ami elrendelte a mészárosoknak, hogy az őszi-téli munkarend kezdetekor az esti műszakot ünnepi vacsorával kezdjék, így emiatt nevezték el gyertya melletti sült húsnak: pečené při svíčkách, vagy rövidítve csak svíčková.
Mint minden eredettörténet, így ez is izgalmas és hihető magyarázat, számunkra azonban a lényeg az ízletes és kiadó cseh finomság.