Konyha

A strand édesen: a palacsinta-sztori

A palacsinta gyerekkor és strand, bravúr és közös sütések több sütővel. Bárhogy is készül, a végeredmény nyáron szinte kihagyhatatlan.

Az osztrákoknak Palatschinken, a cseheknek palacinky, a németeknek Pfannkuchen, ami nekünk a palacsinta. Minden nép sajátjának érzi ezt a finomságot, mégis a palacsinta története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

Minden valószínűség szerint a római légiók hozták magukkal a placentát – ahogyan a palacsinta ősét nevezték. Meglehetősen egyhangú, sós tésztaféle lehetett, a katonák éhségét csillapító táplálék, nem mindenféle földi jóval töltött desszert, ahogyan már mi ismerjük. Egyébként a palacsinta francia elnevezése, a crépe is a latinból eredeztethető: valószínűleg a crispus szóból származik, ami hullámosat, bodrosat jelent, a francia crépe valóban ilyen, ma is. A francia palacsinta, vagyis a crépe egyébként valószínűleg Itáliából származik – alighanem Medici Katalin hozta magával a receptjét, sok más ételével együtt, amivel megvetette az haute cuisine alapjait.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

A legenda szerint egy királyi vadászatot követő éjszakán Medici Katalin nem túl potens férje tányérjára firenzei módra készült zeppolét rakott, amely a vért a vanília illatával pezsdíti fel. Az eredmény nem maradt el, hiszen háromnegyed év múlva megszületett első gyermekük, s a zeppole bevonult a francia konyhába, miközben a neve crépe-re változott, s olyan változatokkal gazdagodott, mint például a crépe chartreuse, amelyet zöld chartreuse likőrrel és konyakkal ízesítenek vagy a crépe normande, amelynek töltelékét calvadosban áztatott almával gazdagítják.

A csúsztatott palacsinta alighanem az osztrák konyhából került át hozzánk. A Sacher-szakácskönyv szerint vaníliakrémmel készítik.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

A magyar palacsinta évszázadokkal ezelőtt nemigen hasonlított a mai, desszertnek fogyasztott verziójára. Sósan, pirított szalonnaszeletekkel, káposztával ették, éhséget csillapítandó a hideg téli hónapokban. Az erdélyi palacsinta tésztája felerészben kukoricadara, felerészben pedig tojással, tejjel és mézzel elkevert búzaliszt volt. A palacsintát szalonnával bedörzsölt forró kövön sütötték meg és nagy késsel forgatták, hogy mindkét oldala átsüljön. Ez már inkább csemege volt, nem csupán éhség ellen való eledel.

Fotó: shutterstock

Fotó: shutterstock

Az idők folyamán az előételnek való palacsintáink skálája a pörkölttel töltött hortobágyi palacsintától a lecsóval, kacsamájjal, füstölt kolbásszal gazdagított Grassalkovich palacsintán át a gombás palacsintáig terjed. Édes palacsintáink változatosságának pedig csak a fantázia szab határt, bár abban szinte mindenki egyetért, hogy a nagymama klasszikus ízvilágainál nincs jobb sehol a világon.