Konyha

Csipkebogyó a gasztronómiában

Tele van C-vitaminnal és egyéb fontos vitaminokkal, egészséges, segít erősíteni a csontokat, az ereket, salaktalanítani, és még sorolhatnánk tovább a csipkebogyó jótékony hatásait. Kevesen tudják, hogy emellett milyen sokrétűen használhatjuk fel a konyhában.

A csipkebogyót leggyakrabban teaként fogyasztják, azaz a friss bogyókat – később a szárított verziót – felöntik hideg vízzel, és néhány órára állni hagyják. Az így kapott egészséges ital tényleg sokoldalú erősítőszer, de a csipkebogyó ennél sokkal többet tud. Készülhet belőle liszt, lekvár, leves, mártás és likőr is.

Csipkebogyóleves

A svédek egyik népszerű étele a Nyponsoppa, ami szárított és friss bogyókból is készülhet. Gyakran fogyasztják étvágyhozó előételként, vasárnapi levesként a gyerekeknek, és ilyentájt friss bogyókból főzik, amit lelkesen gyűjtögetnek. Fél kilónyi bogyóra lesz szükségünk, amiket megmosunk, kettévágunk – viseljünk kesztyűt, mert a szöszös magok irritálhatják a bőrt – és magtalanítunk. Ha ez nagyon hosszúra nyúlik, egészben is hagyhatjuk a bogyókat, de akkor turmixolás után át kell passzírozni. Másfél liternyi vízben főzzük húsz percig egy rúd fahéjjal, aztán turmixoljuk össze, és adjunk hozzá négy evőkanál barnacukrot. Pár perc főzés után mehet bele 1 dl tejszín és három evőkanálnyi almalé is, majd következik a tálalás. Tejszínhabbal, pörkölt mogyoróval, mandulás süteménnyel, vaníliafagyival gazdagíthatjuk. Sokféle változata van, egyesek vörösbort adnak a keverékhez, és kenyérkockákkal tálalják.

Fotó: iStock.com/oksix

Fotó: iStock.com/oksix

Igazi régi különlegesség: csipkecibere

A vadon termő csipkebogyóból – és más bogyókból vagy épp aszalt gyümölcsökből – annak idején hazánkban is gyakran készítettek levest. A jellegzetesen sós-édes, savanykás, tejes habarással készült étel visszavisz a népi konyha varázslatos világába. A megmosott, kicsit összenyomott bogyókat vízzel feltették főni, majd ha már szétestek, leszűrték és alaposan, akár többször is átpasszírozták. Az így kapott rózsaszínes piros léhez adtak egy kis citromlevet, hogy ne barnuljon meg, aztán kicsi cukorral, sóval tették fel főni, a végén pedig behabarták tejjel vagy tejszínnel, amit morzsolt barna kenyérrel gazdagítottak. Mi megpróbálhatjuk vaníliás pudingporral is.

A sokoldalú csipkebogyóliszt

Éhínség idején a leszedett, megszárított csipkebogyót ledarálták, és az így kapott egészséges lisztet használták sütéshez-főzéshez. Mára a reformkonyhában foglalta el méltó helyét, mint gasztronómiai különlegesség, kenyerek, sütemények, pogácsák, mártások alapanyaga. A magas rosttartalmú lisztet mi is elkészíthetjük kellően megszárított bogyókból, de készen is megvásárolhatjuk bioboltokban. Gazdagíthatjuk vele a sima lisztet kenyérfélék, pizzatészta készítésekor, de kiválóan használhatjuk muffinok, kekszek sütéséhez is, édes és sós tésztákhoz egyaránt passzol.

Fotó: iStock.com/pilipphoto

Fotó: iStock.com/pilipphoto

Csipkebogyólekvár

Magunk is elkészíthetjük, és aztán sokféleképpen felhasználhatjuk: pirítóson, süteményekbe, palacsintába, mártások ízesítésére, vadételek különlegesebbé tételére. 3-4 kg friss csipkebogyót mossunk meg és magozzunk ki. Öntsünk rá vizet, lepje el a bogyókat 2 ujjnyira, majd adjunk hozzá 40-50 dkg cukrot, és tegyük fel főni. Kevergetni kell, mert könnyen odaég. Ha elég sűrűnek találjuk – egy óránál több főzésre általában nincs szükség –, akkor szűrjük át, majd turmixoljuk össze. Forrósítsuk fel, és mehet szintén felforrósított befőttesüvegekbe, majd a dunsztba.

 Csipkebogyólikőr

A bogyók gyógyhatását likőr formájában is kihasználhatjuk, igazi különlegességet kapunk végeredményként. Egy kilónyi bogyót mossunk meg, kicsit nyomkodjunk össze, majd egy nagy üvegbe szórjuk bele, és öntsük fel másfél liternyi szagtalan pálinkával. Adjunk hozzá egy rúd fahéjat, némi citrom- vagy narancshéjat, és két hétig hagyjuk állni. Naponta rázogassuk meg, majd a 14 nap leteltével szűrjük le. Egy lábosban főzzünk fel 15–30 dkg cukrot 1-2 dl vízzel, és ezzel a sziruppal öntsük fel a likőrünket. Még egy hónapnyi érlelés szükséges az igazi aroma kialakulásához.